A médiakan
A média segít fenntartani a gyerekkorban megtanultakat. A mai harmincasok, negyvenesek, már Bruce Williseken, Pierce Brosnaneken, Vin Dieseleken nevelkedtek. Gyerekkorukban megtanulták (megtanultuk), hogy az igazi férfi nem sír (tudod, minden csak katonadolog), és ezt a tömegmédia szépen alá is polcolta akcióhősökkel, szuperférfiakkal.
Az igazi férfi mindig kemény, nagyvonalú, ellenállhatatlan, határozott, tettrekész, imponáló, erős, sebezhetetlen, satöbbi.
Nap mint nap ezt látjuk, míg végül a tévé és a mozi az egész képet beégette. Ezekkel a mintákkal. Olyanokkal, hogy a férfiszerep és a kapcsolat annyi, hogy meglátja egymást a szuperellenállhatatlan férfi és a világszexbombája nő, gerjednek de a világért sem mutatnák, évődnek-cívódnak, aztán kicsit szenvednek, végül csók és szex. Ennyi. Érzelem? Annyi, hogy irtóra szeretik egymást.
A napi üzenet tehát az, hogy van az életben egy csomó akció, ami mind lényeges, és aztán az érzelmi világ, ami kimerül abban, hogy egymásnak esnek. Innentől holtomiglan-holtodiglan, ásó-kapa.
Ennek a logikája kb. olyan, mint az alsógatya-gnómok esete a pénzszerzéssel a South Parkban:
- Első fázis, az alsónemű begyűjtése
- A második fázis – pislogás
- A harmadik fázis, a profit!
A hivatkozott rész 18:18-tól
A szellemi (át)utazó
Van egy New-new-age vonal is, hogy a férfi akkor férfi, ha egyben szellemi. Na ez is egy jó nagy “nesze semmi fogd meg jól”.
Egy férfi – a fent említettek alapján – szerintem körülbelül egy tizenpár éves gyerek érzelmi szintjén mozog, már tényleg tisztelet a kivételnek.
Ezért aztán legfeljebb olyan álszent megvilágosodásaink lesznek az ezo tanoktól, hogy annyira de annyira elengedünk, hogy még a párunkat is elengedjük.
És közben szentül meg vagyunk róla győződve, milyen szellemiek vagyunk.
Minket nem érint ez a világ.
A párunk olyan… olyan… földhözragadt.
A mai szellemi tanítások legtöbbje kb. annyit ér, mint illemkódexből felolvasni a kutyámnak.
Már elnézést ha valakit megbántok ezzel.
A félőrült hímek világa
A 21. századi pasi megőrül… Legalábbis egy jó része. Szétszakad a nem definiált férfiségéből fakadó elvárások között. Amit megtanult a családban, az iskolában, a médiából, az legfeljebb a munkahelyen működik. A boldogsághoz vezető út ezekkel az eszközökkel nem látszik.
És komolyan gondolom, hogy egy gondolkodó korba érkezett mai pasi gyakran valóban az őrület szélén áll. Ha a munkáját még el is tudja végezni, aligha képes a családban megtartani az intimitást.
Az érző férfi nem (létezik)
A férfi valósága az integrált érzelmi (női) oldalában rejlik. Annak lépésről-lépésre történő felismerésében, hogy mindannyiunkban van egy kisfiú, akinek valamelyik fájdalma neki akkor igenis nem volt katonadolog. De nem talált megértésre, ezért ezt a sebet azóta hordozza.
Szerintem nem is csoda, hogy a férfiak mára elveszítették a valós kapaszkodókat. Illúziókat, hamis énképeket kergetnek, mert senki nem tanítja, hogyan lehet fölismerniük a saját valóságukat.
szerző: Pasivilág – Rozgonyi Zoltán
emtévé
