Nem célom csak az önmagáért való birtoklás. Úgy érzem, hogy ennek a csodának – amit jelenleg az otthonomnak tekintenthetek – a megteremtése nem csak arról szól, hogy itt eléldegéljek. Az igazi érték a tudás, a megélés, amit ennek a létrehozásával megszereztem.
Az itt töltött húsz év, a természet intenzív lélekgyógyító hatására – én ezt nevezem természegyógyászati kezelésnek – a világszemléletem egészen megváltozott. Rájöttem problémáinkért, bajainkért mást hibáztatni teljesen fölösleges.
A világ körülöttünk olyan, amilyenné tesszük.
Minden összefügg mindennel. Minden azért történik velünk, hogy jobbá tudjunk válni. Egyedül születünk, egyedül halunk meg. Ha közben valaki csatlakozik hozzánk, örüljünk neki, és fogadjuk el olyannak, amilyen. Ne próbáljuk megváltoztatni, mert ha ezt tesszük, nem őt szeretjük, hanem önmagunkat.
Felelősek vagyunk tetteinkért, bármit teszünk, a következményeket vállalni kell.
A gödörből csak saját hajunknál fogva rángathatjuk ki magunkat.
Én ezt, ami itt engem most körbevesz, soha nem álmodtam. Apró lépésekkel jutottam el idáig, mindig arra koncentrálva, amire hatással tudok lenni.
Egész életemben lázadó voltam, nem fogadtam el a társadalom, a fogyasztói világ által kínált lehetőségeket. Mindig a saját fejem után mentem. Amibe belefogtam, megpróbáltam magamhoz képest mindig a legjobban tenni. Ezért vagyok nyugodt lányaimmal kapcsolatban is – akiket hat éve nevelek egyedül – mert ők is bármibe fognak bele, maximálisan teljesítik.
Minden napom zsúfolt, mert egy ekkora ház és kert folyamatos munkát ad.
De én pont ezt szeretem benne. A mai napom az állatok etetésével kezdődött, folytatódott a kertben, a paradicsomkarók elhelyezésével, utána levágtam egy kakast, előkészítettem a holnapi ebédet, a kakasgulyás már a tűzön, kisebbik lányom kedvence. A hagymás vér úgyszintén, és a jövő heti kenyér is be van dagasztva. A perec és a csokis keksz tegnap éjszaka tizenegy óra környékén lett kész.
Ma ezekre tudtam eddig hatással lenni.
Elkezdtem egy játékot.
Én is változtatni akarok az életemen, mert vannak dolgok, amikkel nem vagyok megelégedve. Ha van kedvetek, játszhattok velem. Korábban írtam már egy általam elképzelt élet iskoláról.
Az első lépéseket szemléletváltással kellene kezdeni.
Pillanatnyilag az emberiség régi beégett, beégetett programokat követ. Ilyen minták alapján működik a gyereknevelés, a táplálkozás, és az egész élethez való hozzáállás.
Ezek a programok hibásak, ide juttatták az emberiséget, ahol pillanatnyilag tartunk.
Szeretném megmutatni, hogy lehet másképpn élni, a beégett sztereotípiák nélkül.
Ezért fogadok vendégeket, akik velem laknak, és így betekintést nyernek az én világomba.
A környezetem, a gyerekeim a referenciáim.
Ez az élettér nem egy turista központ, ez a családom lakóhelye. Húsz éve építgetem, és még nem került minden a helyére. De az elkövetkezendő éveimet is hasznosan, tevékenyen szeretném eltölteni.
Nem kívánok megfelelni senkinek.
Nagyon sok ember érzi úgy a mai világban, hogy nincs a helyén. Ennek egyik meghatározó oka, hogy a környezetük születésüktől fogva elvárásokkal fordul feléjük. Ahogy nőnek a gyerekek, ezek az elvárások sokasodnak. S a nagy többség próbál ezeknek megfelelni.
Felnőtt korra, a saját személyiség szinte már nem is létezik. Viselkedési formákat, és álarcokat öltünk magunkra. És a végén már magunk se tudjuk hogy kik vagyunk, nem igazán érezzük jól magunkat a bőrünkben.
S kezdődnek a különböző pótcselekvések, többek között (ideológiai drogozás) különböző könyvek, előadások magukat vezetőknek, guruknak kikiáltott előadók, akik nem úgy élnek, ahogy azt előadják.
Ha ide hozzám jön valaki, az álarcokat, viselkedési formákat a kapuban le tudja tenni, és reményeim szerint távozáskor ott is fogja hagyni.
El kell fogadni magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, magunkhoz képest próbálni mindig egy kicsit jobbnak lenni. El kell dönteni mik az igazán fontos dolgok az életünkben.
Birtokolni csak annyit érdemes, amennyivel elbírunk. A többi csak megkeseríti az életünket.
A boldogsághoz, a szabadsághoz, a szükségletek minimalizálásán keresztül vezet az út.
Csak rajtunk múlik, akarunk e változtatni az életünkön.
Én itt vagyok, ha lesz erre igény, és önfenntartóvá tudom tenni ilyen módon ezt a helyet akkor maradok.
Ha nem, akkor eladom, és építek egy olyat – ezzel a tudással, amit itt szereztem -, ami teljesen leválik a rendszerről. Nagy telek, icipici ház.
Természetesen rengeteg ötletem van.
De azt biztosan tudom, elérkezett az ideje, hogy igazi értékrend alapú, a természettel harmóniában működő, szeretet alapó emberi közösségek jöjjenek létre.
Amit szeretettel nem lehet elérni, azzal nem érdemes foglalkozni.
kép és szöveg Szombathelyi Tibor
Életiskola Bárdudvarnok
emtévé
