Van bennem valaki, aki erős és halhatatlan.
Én nem vagyok az, én esendő vagyok és végtelenül gyámoltalan. Viszont az a valaki, aki szépen, csendben várakozik bennem, ő… ő bármire képes.
Van elég türelme kivárni, míg felismerem, és elismerem létezését önmagamban.
Amióta az eszemet tudom, őt keresem.
Aki megszervezi, irányítja, beteljesíti és valóra váltja sorsomat.
Addig, míg belül tagadtam létezését, kívül kerestem szüleimben, tanáraimban, párkapcsolataimban, spirituális tanítóimban, vagy akár a szomszédban. Tudjátok, aki tudja a tutit és jól meg is mondja nekem: “Ki is vagyok én valójában?!”
Rengeteg embert találtam, akikre akarva-akaratlanul felelősséget hárítottam.
Csoda, hogy önmaguk tudtak maradni ettől a nem kicsi elvárástól. Egekbe magasztalt tanítók, mesterek és férfiak létezésének létrejöttében és kiteljesedésében segédkeztem öntudatlanul, akik, hogyha nem voltak elég éberek, képes voltam elhitetni velük, hatalmukban áll megmondani nekem vagy akár bárki másnak, valójában ki kicsoda.
Segítőkre szükség van, ez nem is kérdés.
A valódi segítő viszont pontosan tudja, hogy a valakivé válás egy folyamat, hiszen ő maga is megélte ezt.
Tehát a feladata nem megmondani, hogy milyennek kéne lennem és azt hogyan érjem el, hanem türelmesen és szeretettel engedni, támogatni és kellő teret adni ahhoz, hogy rájöhessek, ki az, aki nem vagyok.
Az újjászületés részben közösségi, részben magányos feladat.
A támogató közeg elengedhetetlen feltétele annak, hogy azzá válhassak, aki valóban vagyok. Mint egy magzat az anyaméhben. Egyik sincs a másik nélkül. És mint első születésünknél, időre, sok türelemre és még több kitartásra van szükségünk, hogy átváltozásunk létrejöhessen.
Az állatvilágban a vedlés folyamata hasonlít leginkább ahhoz a metamorfózishoz, amin keresztül megy az az ember, aki úgy dönt, eláll a saját útjából és kiengedi magából a szelíden várakozó igazi énjét. Tehát nem letépi magáról a megunt jelmezt, hanem hagyja, hogy ami alatta érik, a felszínre kerüljön.
Aki ezen az úton elindul, kizárólag tapasztalt segítők útmutatásait kövesse.
Nincsenek instant megoldások, hirtelen átváltozások, és legfőképpen nincsenek helyettesek, akik átvállallnak tőlünk kellemetlen állapotokat.
A legtöbb, amit tehetsz, ha segíteni szeretnél valakinek az újjászületési folyamatában, hogy hátralépsz, vársz és figyelsz. Miközben magad is újjászületsz vele kapcsolatban, ahogy elengeded minden addigi elképzelésedet róla és csupán megfigyelőként biztosítod számára, hogy jelen vagy.
Ott vagy, de nem avatkozol bele.
szöveg Krisztin Fruzsina
kép Edit Álomvilága
emtévé
