Egy lépés… Egyetlen lépés csupán. Merjek-e közelebb lépni hozzád Világ? De hisz rajtad állok. Rajtad, a testeden, miközben szabadon szállok, száll a szellemem. Egyetlen lépés előre – hátra, ugyanaz a tér… Türelem, mindenütt idő terem a térben, elmémbe fogadom – kérdve, mi az én szerepem? Mi az én jelem a Földön, a világon, mi az […]

Read more

Új év, új lehetőségek, fogadalmak, tervek… Én mégis arra bíztatnék mindenkit hogy próbáljatok meg szabadon élni. Természetesen, szeretve, nyugalomban… A minap az erdőből hazajövet sétáltunk férjemmel, s finom füst illat csapta meg az orrunkat, egy férfi hajolt egy nagy üst fölé, s kevergetett a tűz felett valamit… Milyen finomság készül? – kérdeztem tőle. S ő […]

Read more

A dáliákról valahogy nekem a régi Karácsonyok jutnak eszembe… …mikor nagyon korlátozott anyagi keretek között éltünk a szüleimmel, s vaniliáskarika került a fára, meg papírdíszek, amik pont olyanok voltak, mint a dáliák… Boldog idők… kép és szöveg Edit Álomvilága emtévé

Read more

Még mindig van pár nagy darab fűrészelésre váró farönkünk… Sajnálom ezt a szépséget megzavarni, már “bevackolta” magát a hűvösebb időkre. kép és szöveg Edit Álomvilága emtévé

Read more

Mennyi szorgos kéz munkája, mennyi energia, mennyi csodálatos szín találkozása, gyönyörű gondolatok forrása és hordozói ezek a takarók, amik a téli napokon meleget adnak majd nekünk… kép és szöveg Edit Álomvilága emtévé

Read more

Friss, csípős a reggel…szeretem Rigók rajcsúroznak a kertben, éles hangjuk megdobbantja a szívem. Elő is vettem a nárciszos csészéket, kis tavaszt csempészve az őszbe. Szép napot mindenkinek! kép és szöveg Edit Álomvilága emtévé

Read more

Nagyon szeretem a régi fajanszokat, de ezt sokan tudjátok is rólam. Azonkívül hogy barátságos, meleg anyagnak tartom őket, s örömmel tölt el a napi használatuk, lenyűgöz a szín és formaviláguk. A házunk különböző pontjain beléjük “botlom” és ez engem hihetetlen érzéssel tölt el, inspirál. Talán ahhoz az érzéshez tudnám hasonlítani, mint mikor egy tájképfestő, megtalálja […]

Read more

Csak a Jóisten a megmondhatója milyen régen csendültek dallamok belőle. A billentyű elefáncsont lapocskái valamelyik háború, vagy gyerekcsíny áldozatai lettek, ahogy azok a délutáni mazurkák, amik lágy, kis finom, női kezek könnyű billentése nyomán csendültek fel, és amikre selyemharisnyába burkolt lábacskák verték a taktust egykor a perzsaszőnyeg puhaságán. S, azok a vázák, melyek díszítették, tele […]

Read more

Csak egy bögre… Semmi más. Egyszerű porcelán, a valamikori Zsolnay mester manufaktúrájából. Tucatáru volt anno. De anno, a tucatáru is megejtően szép volt. Tele lélekkel alkotott finom formával, tökéletesre tervezett aránnyal, szívet melengető mintával. Tán száz év is eltelt mióta kikerült a műhelyből, hogy önálló életre kelve teát, kávét, kakaót fogadjon magába, szomját oltva, s […]

Read more

Tegnap hangzott fel ez a mondat egy filmben, nagyon megragadott: Könnyebb egy ember számára kioltani magában a pislákoló fényt, Mint legyőzni a körötte dúló sötétséget… Vigyázzunk magunkra! kép és szöveg Edit Álomvilága emtévé

Read more