Sokféleképpen lehet nézni a világot. Ez egy szúrágta fadarab Nézhetjük annak is. De ha más szemmel nézzük, akkor látjuk, hogy ezek rejtélyes ősállatot formázó Nazca-vonalak Quechquemaet városa mellett, madártávlatból. Jó, jó, a madártávlat leginkább egy gubbasztó ökörszemé, a várost meg sokkal inkább Bács-Kiskun megyében érdemes keresni, mintsem Peruban. De ismerjük el, a szú kitett magért! […]
Read more
Találkozó a falon. Nézheted lecsapni való felesleges lényeknek őket, de nézheted a helyzetet másképp is. Hogy miért ácsorognak pont itt, és pont így, az vita tárgyát képezheti. Ami tény, hogy ez egy pók és a darázs. Tegyük fel, hogy éjjel együtt iszogattak a rozmaringon. A pókocska nem nagyon bírja az ivást, így barátja, segít neki […]
Read more
Sokféleképpen lehet nézni a világot. Ezek járomspórás gombák. Nézhetjük annak is. De ha más szemmel nézzük, akkor kis lampionok is lehetnek, vagy akár fura pálcika emberkék, akik egy parkban sétálnak. Nézd csak! Az a kettő összehajol. A magasabik talán épp csókot nyom a másik fejére, de az is lehet, hogy titkokat súgnak meghitten egymás fülébe. […]
Read more
Decse, csapatával követte a frankot. Mikor átkeltek a folyón, egy nagy, erdőkkel tarka pusztaságban lelték magukat. Hamar rájöttek, hogy itt régebben nagy jövés-menés lehetett, a csapás rendesen be volt vágva a dombokba, vagy éppen az erdők szélén haladt. Néha régi táborhelyek maradékát találták meg, hol üszkös gerendák, omlott kőfalak mutatták, itt emberek tanyáztak. És, hol […]
Read more
Pár asszony a Rét tetejére indult csónakon. Az ottani ligetekben sok a gomba, azt mentek szedni. Pár kisebb gyerek is volt velük, kiket nem akarták a nagyobbakra bízni. Az egyik kicsi Kúti leányka, kit Borkának hívtak, ott ült az anyja ölén. Kifelé lesett, nézte a vizek, s bokrok lakóit. Minden jószágot összeszedett, nevelgetni akarta, mint […]
Read more
Teneri vízért ment a patakhoz. Ahogy végig sétált a jurták között, mindenki mosolyogva fordult utána. Olyan volt fonott hajával, szépen hímezett, libegő ruhájában, táncoló járásával, mintha nem is egy pusztai leány, hanem maga a tavasz jött volna közéjük. Nem tudhatni, hogy az Örök Ég urai súgtak-e valamit anyjának, vagy ők formálták ilyenné örömükben a leányt, […]
Read more
Az öreg felébredt. Fáradtan, kissé reszketve nézte amint a napsugarak vékony szálai játszottak a kunyhóban szállingózó füsttel. Ennyire késő lenne? Már eloszlott a nyárvégi pára a láp fölül, felszáradt a hideg harmat, és a melegedő levegőben cikáztak a kései szitakötők, a fűzlevelek fonákjára zavarva a gyötrő szúnyognépséget. Szégyellte magát. Valaha mindig látta kibújni a Napot […]
Read more
A tavasz lassan jött meg. Nappal már meleg volt, főleg ha nem volt felhős az ég. A Nap ereje felébresztette a világot, de az éjszakák még fagyosak maradtak. Az első virágok párnáit hófoltok szegték. A kis patak vize azért egyre nőtt, tarka békák ücsörögtek a hideg vízben. A folyócska egyik kanyarjában egy fa állt. Egy […]
Read more
Aztán a harcok csitultak. Ki behódolt, ki elment keletnek, ki meghalt. Csak páran bujdostak járhatatlan helyeken, főleg a Tisza rétjein. A nemzetségekből ország nőtt lassan, a sátrak jórészt elégtek, s a nomád pusztaiakra béklyó került. Kenézek, soltészek járták a táborokat, néha újhitűpapokkal, próbálták szépszóval, vagy fenyegetéssel rávenni a nemzetségeket a letelepülésre. Ez nem ment könnyen, […]
Read more
Sokféleképpen lehet nézni a világot. Ez egy fatuskó. Nézhetjük annak is. De ha más szemmel nézzük, akkor ez egy festmény, egy nagyon aranyos kutyáról. Vagy nem is. Medvéről. Vagy medvekutyáról. Vagy kutyamedvéről. De az is lehet, hogy valami egészen mást látsz a képen. Tényleg, mit? szöveg Pálfalvi Dorottya kép Kiss Lajos emtévé
Read more