Mióta keresem, kutatom, várom már ezt a pillanatot… És mit hoz a sors, mondhatni itthon találom meg Van itt egy kis tavacska Békásmegyeren, Gőtés-tónak nevezik, gondolom, hajdanában valóban gőték lakták (talán még ma is). Kijárási korlátozás ide vagy oda, ellepték az emberek. Kik piknikezi, kik tollasozni, vagy egyszerűen csak ücsörögni látogattak ki, gyerekek szaladgáltak mindenfelé. […]

Read more

Tovább finomodtak ismereteim a csápjaikkal összefonódó, egymást cipelve táncoló, rejtélyes gömböcugrókákról. Ami a háttérben látszik, ártatlan játék csupán, az udvarlási szertartás gyakorlása, egy főpróba az élő előadás előtt. A kifejlett nőstények ugyanis a hímekhez képest hatalmasak! Az előtérben egy ivarérett nőstény felügyeli gardedámként a gyerekeket, ahol a magasba emelt hím egy fiatal nősténnyel próbálgatja a […]

Read more

A tavasz elemi erővel csapott le a völgyre, hogy kisöpörje onnan a tél utolsó maradványait is. Éjjel tisztító eső zúdult alá az ég csatornáiból, reggelre átvette helyét a szélvihar, melynek robaját csak a folyóvá duzzadt patak harsogta túl. Könnyezett a hegy. Hol a szem nyáron kiszáradt vízmosást lát csupán, most lépten-nyomon erecskék zubogtak a völgy […]

Read more

Lassan hosszabbodtak a nappalok és rövidültek az éjszakák. A nagy folyó partján, az ártéri erdő mélyén egy százéves fűz korhadó törzse hevert, talpa alól kimosta a talajt az ár, a nyár viharai megtépázták, végül egy villám mérte rá az utolsó csapást, de ennek sok-sok éve már. Azóta vastagon benőtte a buja komló és szeder, megmaradt […]

Read more

A nappali nyüzsgést, a homokvárat építő gyerekek zsivaját felváltja a nyugalom és a sötétség, néhány ottfelejtett nyugágy hever csupán csendesen, hallgatva a hullámok halk morajlását. Aztán egy távoli tavernában felcsendül egy ismerős dallam, Zorba, a görög hangjai szállnak az esti szellő szárnyán, elsiklanak az összecsukott napernyők között, megborzolják a kristályvirágokat, majd lassan bekúsznak egy eldugott […]

Read more

NEMES MÁJVIRÁG Hepatica nobilis kép Zsoldos Árpád emtévé

Read more

Ha egy hideg téli estén lesz két tétlen perced meleg teát szürcsölgetve a fotelben, hagyd, hogy a tudatod kilépjen kicsit a testedből, és képzeld el, milyen lehet a világ, amit ismersz, egy egészen más szemszögből. Hunyd be a szemed, és lásd, ahogy a kopott szőnyeg helyén májusi pázsit serken nárciszokkal, a szekrények tölgyfákká, a könyvespolcok […]

Read more

Őszintén, vajon hányan kerülnék el messzire azt a virágot, amin ez a lény üldögél? Úgy gondolom, jóval többen, mint ahányan meglátják a természet egyik szemfényvesztését, az átverést. Biztos vagyok benne, hogy sokan hallották már a mimikri kifejezést. Álcáról, mimikriről beszélünk például akkor, ha egy élőlény alkatával, színével, mozgásával kiválóan alkalmazkodik a környezetéhez, és szinte láthatatlanná […]

Read more

Nagyon sokan tették már fel a kérdést, hogy hogyan látom meg, hogyan veszem észre a szebbnél szebb élőlényeket. Nos, az első találkozásom a római botsáskákkal egészen váratlan volt. Találtam ugyanis a városban egy fantasztikus parkot. Nem voltak ott sorokba ültetett dísznövények, térkövezett részek, szökőkutak, csupán egy meghagyott folt a természetből. A lehető legtökéletesebb hely számomra, […]

Read more

Hideg gyöngyökből fűz álomcsapdát az ősz, míg szunnyad a pók. Átjut rajta méhek édes zümmögése, fennakad a lódarázs zúgása, de valahol mélyen, csendesen, ott visszhangzik benne egy fagyos, éjsötét hang az örök álom. kép és szöveg Újvári Zsolt emtévé

Read more