A fiatal vidra egyedül csatangolt a réten. Ritka dolog volt, mert az ilyen, még éretlen fiatalok inkább bandáztak pár évig, az anyák a kölykeikkel járnak, csak az idős kanok voltak magánosak. Ennek a vidrának talán elhaltak testvérei, barátot meg nem szerzett. De ez láthatóan nem szomorította. Amúgy is elég virgonc népség, sokat játszanak, kötözködnek bárkivel […]

Read more

Caprainea marginata forma cinerea Semmi ritka pillanat, semmi különlegesség, csupán egy érdekes jelenséget szeretnék megmutatni a mákszemnél is sokkal-sokkal apróbb gömböcugrókák világából. Bonyolult körülírni, mit is nevezünk “egy fajnak”, illetve hogyan húzhatók meg a határok a fajok között. Legtöbbször az azonos fajhoz tartozó egyedek mind nagyon hasonlóak, bizonyos állatoknál látunk azonban különbségeket, de az ugróvillásoknál […]

Read more

Otthon hiába keresem a mesegombákat, Finnországban pedig hol máshol, mint a hotel mellett ültetett nyírfasorban dugták ki szépséges kalapjaikat a sárga levélszőnyeg fölé. A gombák mögött elmosódott kékes folt lehetett esetleg egy hupikék törpike? kép és szöveg Újvári Zsolt emtévé

Read more

Szeretem a ködöt, amely eltakar, és egyedül lehetek benne. Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, amelynek lakója a magány, királya pedig az álom. Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak, melyek talán valóra válnak. Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat, […]

Read more

Nem lehet betelni a fülöpházi buckákkal és szikes tavakkal… Annyit írtam már a hajnali kristályszőnyegről, a minden fűszál tetején pihenő, gyöngyfátyolba öltözött tündérszerű szitakötőkről, a dermedt pókokról, akik már este kivetették hálóikat, hogy kábult, még kissé tétova röptű rovarokat fogjanak reggelire. A mező ősziesedő illatait, a búbos banka énekét, a csorda kolompjának felcsendülését sajnos nem […]

Read more

Szerelmes karolópókok meghitt pillanatának lehettem tanúja az ártéri bozótos rejtekében. A nőstény puha érintésével csábította a hímet az érzékiség ösvényére… … mondaná a költő vagy az Animal Planet narrátora, de én azt mondom: végre egy képkockába sodort az élet egy nőstény és egy hím alakoskodó karolópókot (Ebrechtella tricuspidata), így remekül látszik, mennyire kifejezett az ivari […]

Read more

Egészen fantasztikus látvány volt, ahogy ez a nagyon apró, fiatal borostyánkőcsiga egy pókfonálon egyensúlyozva haladt két növény között, a kép elkészültekor épp átfordult, mintha csak be akarta volna gyűjteni a még megmaradt, egyetlen harmatcseppet. kép és szöveg Újvári Zsolt emtévé

Read more

Foltosszárnyjegyű rablószitakötő hím Így ébredt a péntek a Holt-Tisza mellett, Tőserdőnél. Szél se rezzen, a levegő még nehéz – bár terhe egy részét már letette a mezőre -, mind a fátyolként szétterülő párától, mind pedig a holtágban bomlásnak indult növények és az iszap fojtogató szagától. Odébb fehér paplanként üli meg a köd a tájat, a […]

Read more

Bizony, nem egy tipikus forma, de ez is egy gömböcugróka. Hasonlót sem láttam még soha, ez a kép is a véletlennek köszönhető, ugyanis előtte egy egy centis ászkarákot fotóztam, amikor feltűnt a képeken, hogy van ott valami fura kis izé. Hát kattintottam nagy nagyításban is még párat, s lám, ő rajzolódott ki. Szívesen megmutatnám az […]

Read more

Macaroeris nidicolens – Fészkes ugrópók nőstény Az aprócska, ám annál veszedelmesebb ugrópók egy magánál sokkalta nagyobb poloskát zsákmányolt, ám a világ legbátrabb legye nem hagyta, hogy békében fogyassza el. Azt hiszem, számomra eddig ez az év fotója, elképesztő volt látni, ahogy ez a jóllakott kis légy odalépdelt a pók csáprágói elé, és gyakorlatilag farkasszemet nézett […]

Read more