Néha hideg, néha meleg, hol fekete, hol pedig fehér… kép és szöveg Újvári Zsolt emtévé

Read more

A természet nem csak csodáit, de néha a sebeit is megmutatja. E sebet talán azért mutatta épp nekem, hogy gondolkodásra sarkalljon, vagy megmutassam mindezt a világnak úgy, ahogyan én láttam. Nem tudom. Mindenesetre az egykori szennyvíztó bűzölgő, iszapos medrében töltött idő mély nyomot hagyott bennem. Ahogyan az élet része a halál, úgy része a természetnek […]

Read more

Emlékeztek az “A Grincs” című filmre? Láttátok Dr. Seuss “Hogyan lopta el a Görcs a Karácsonyt” (How the Grinch stole Christmas) című meséjét, esetleg olvastátok a könyvet? A történet a Kikről szól, akik Kifalván élnek, akad közöttük kisebb és nagyobb, a parányi falucska pedig történetesen egy hópehelyben bújik meg. Egy törékeny, porszemnyi világ még annál […]

Read more

Először akkor pillantottam meg ezeket a lényeket, amikor egy hete borostyánért indultam az erdőbe. Amint a nap nyugodni tért, lámpát ragadtam és bevettem magam a kopaszodó fák sötét ligetébe. A fényben pedig száz meg száz táncoló folt libbent fel lustán az avarból és a bokrok közül. Szemkápráztató a téliaraszolók röpte, mint a porhüvelyüket hátrahagyó lelkek, […]

Read more

Épp oly csodás és épp oly rejtélyes, mint az éjszakai égbolt. Olyan titkokat őriz, amelyeknek a mai napig keressük a kulcsát. Kutatásainkkal csak a felszínét karcolgatjuk a benne rejlő élet felfoghatatlan sokféleségének és komplexitásának. A kapu ott van mindenki előtt, amin át betekinthet. Ez nem holmi tárgy, nem egy szekrény, amely átvisz Narniába, hanem a […]

Read more

Amikor leszáll az éj, megváltozik az erdő. Baglyok rikoltoznak a lombkorona sötétjében, kisebb-nagyobb sziklák görögnek le a meredek szurdokfalon a szarvasok patái alól, amik inni térnek le a patakhoz a mindent elfedő homályban. Villámgyorsan cikázó denevérek tizedelik a nyughatatlan kérészeket és a szaporodni induló, nemrég ébredt éjjeli lepkéket. Rókák és nyestek osonnak a bozótban, egerek […]

Read more

Ki látott már nyárfákról lógó, szivar alakúra sodort leveleket? Ez a páros a felelős a jelenségért. Ezek a trópusi csodákat idéző külsejű eszelények a nyárfa-levélsodrók (Byctiscus populi). A pár épp a következő generáción dolgozik, majd párzás után a nőstény egy friss nyárfahajtáson kissé elrágja egy-egy levél nyelét, hogy megfonnyassza azokat. A lekonyuló levelekből aztán csinos […]

Read more

Alig két hete még jégpáncél borította a Bükkös-patakot és fázósan húzódtak vissza vackaikba a víz és föld lényei, mostanra azonban beragyogta a tavasz a völgyet. Szellőrózsák, keltikék és hunyorok virágaitól tarka az erdő, s bár a patak vize még dermesztően friss, a vörös sziklák alatt kérészlárvák, tegzeslárvák és bolharákok ezrei mozgolódtak, a patakparti gyökerek rejtekében […]

Read more

Szokatlan tavasz ez a mostani. Az erdőn még mutatják magukat a hóvirágok, alig-alig zöldülnek a fák, és a legszomorúbb, hogy csörög az avar a nagy szárazság miatt. Normafa talaja olyan, akár a sivatag. Szél röpteti a megpöndörödött, zizegő tölgyleveleket, s léptem alatt porlik a föld. Itt lenne az ideje, hogy a talajlakó lények népes sokasága […]

Read more

Apró álskorpió sétált egy szinte erezetig lebontott levél lemezén. Ebben a megvilágításban jól látszik, mennyi apró mikrostruktúra, érzékszőr borítja parányi testét. Az álskorpiók vadászat közben sokkal inkább ezekre, és leginkább az ollóikon elhelyezkedő hosszú, finom, macskabajusz-szerű szálakra támaszkodnak, mintsem látásukra. Ollóik mozgatható ujjában méregmirigyet hordoznak, amely az olló csúcsán nyílik a felszínre. Apró ízeltlábúakat, atkákat, […]

Read more