Kutyakaland egy mondatban

 

Most mondja meg valaki, hogyan lehet haragudni

arra a kutyára, amelyik reggel a résnyire nyitott kapun kiszökik – hét éves, életében másodjára, először nemrég a Laza mellől – a gazdi lekési a vonatot, mert az utcán üvöltözi, hogy Dió, gyere vissza!, de persze Dió, aki odabenn a kertben mindent hall, és szófogadó, most totális süketségben szenved, aztán mikor a gazdasszony visszamegy a pórázért, és próbálja a sötét hajnalban már szinte láthatatlan kutyát megkeresni a távolban, egyszer csak látja, hogy üget visszafelé, majd szépen bejön vele a kertbe, utána, mikor már rég lekéstem mindent, és előveszem szigorú gazdai tekintetem, és le akarom szidni, akkor a lakli lábát a pofája elé emeli, mint aki szégyelli magát, de azért a szemei röhögnek a boldogságtól, mert körbepisilte a környéket, majd mikor este jövök haza, úgy kedveskedik folyamatosan, mint egy kis öleb, és persze az ölembe is jön, vagyis azt hiszi, de csak az egynyolcada, a többi lóg valahol a világűrben,

szóval, hogy lehet haragudni erre a kedves szökevényre?

kép és szöveg Lazányi Balogh Anita
emtévé