Márai Sándor AZ ÁLLATOKRÓL

 

Ne szégyelld te azt, ha szereted az állatokat. Ne röstelld, ha egy kutya közelebb van lelkedhez, mint a legtöbb ember, akit személyesen ismersz.
Hazug próféták és otromba, komisz emberek azok, akik megrónak e vonzalom miatt, s ezt mondják:
„Az emberektől lopja el az érzéseket, melyeket a kutyára pazarol! Önző, rideg fráter!” – ne törődj velük.
Szeresd csak nyugodtan kutyádat, ezt a csillogó szemű, fáradhatatlan barátodat, aki nem kér barátságáért mást és többet, mint valamilyen szerény koncot és egy-egy simogatást.

kutya puli repülV

kutya száguld

kutya ugrik

Ne hidd, hogy gyöngédség és önzés késztet az állatokat szeretni.
Testvéreink ők, s ugyanabban a műhelyben készültek, mint az ember, s értelmük is van, néha bonyolultabb és finomabb, mint a legtöbb embernek.
Mások nevezzék gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért – te sétálj csak kutyáddal.
Jó társaságban maradsz, s Isten tudja ezt.

kutyaszomj

emtévé