Szentjános bogarak éjszakája

 

Képzeljétek el az érzést… Csupán ketten álltok a sötét erdőben, sehol egy lélek… Csak a növekvő Hold fénye dereng be a fák lombja között a sűrű homályba… Aztán egyszer csak… Varázsütésre… Feltűnik körülöttetek száz meg száz imbolygó, világító lámpás… Nincsen más, csak a csend, ti ketten és a táncoló fények, amikor körüllengenek, néha megpihennek az ujjaitokon… Ti csak álltok, s szájtátva bámuljátok, mennyire lenyűgöző a június éjszaka a Pilis szívében…

106926509_898352870664496_7513749029378789319_o

Harmincöt évet vártam erre a látványra, de végre megleltük együtt. Remélem, lesz még lehetőségem, hogy visszaadjam azt a csodát, amit ott láttunk, legyen ez egy kis ízelítő belőle…

Júniusi éjszakákon megelevenednek az erdők lámpásai, s bár a hímek röpte kapja a legnagyobb figyelmet a szervezett szentjánosbogár-programok által, ne feledkezzünk meg az apró, röpképtelen, lárvaszerű nőstényekről sem, akik az aljnövényzetre csimpaszkodva várják mozdulatlanul – jelzőfényeikkel szüntelen világítva – repülő lovagjaikat.

106098705_897650344068082_3051776087050062522_o

Nőstényekkel, de főleg lárvákkal gyakran lehet találkozni nappal is, ilyenkor leginkább fű között, kövek, fadarabok alatt húzódnak meg. Csupán naplemente után, a sűrűsödő sötétségben másznak elő, s keresnek maguknak egy olyan kiszögellést, amely kellően védett ahhoz, hogy veszély esetén hamar visszahúzódhassanak onnan a talajra, ugyanakkor kellően kitett is, így a hímek még nagy távolságból is észrevehetik pislákoló fényeiket. A fénykibocsátás a luciferin nevű vegyületnek köszönhető, amely az állat testvégének alsó felén, a világítószervben koncentrálódik. A vegyületnek semmi köze a keresztény vallás gonoszához, Luciferhez. Mindkét szó jelentése “fényhozó”, ami a szentjánosbogár esetében jóval egyszerűbben befogadható, mint a bukott angyal vonatkozásában. A vegyület oxidáció általi fénykibocsátásához három további fontos faktor szükséges: a luciferáz enzim (mint katalizátor), oxigén, valamint energia. Az oxigén sűrű légcsőhálón át jut el a világítószervbe, a szentjánosbogár pedig képes szabályozni, mikor fordítsa az oda tóduló oxigént az ottani sejtek légzésére, és mikor világításra. Ez az egyik tényező, ami limitálja a napi fénykibocsátás időtartamát. A másik az energia, hiszen a kifejlett bogarak nem táplálkoznak, csupán a lárvakorukban elfogyasztott csigákból felépített energiaraktárak állnak rendelkezésükre. Tehát mind a nőstény, mind a hím korlátozott ideig képes fénykibocsátásra, ezt az időt pedig nagyon jól kell megválasztaniuk ahhoz, hogy sikeresen párra találjanak. A nőstények éppen ezért csak 21-22:00 óra magasságában gyújtanak lámpást, s csupán napi 1-2 órán át világítanak. Ha szerencséjük van, rájuk talál egy arra imbolygó hím, akivel párosodhatnak. Napjaik azonban meg vannak számlálva. Ha nagyjából tíz napon belül nem járnak szerencsével, teljesen felélik készleteiket, s utódok létrehozása nélkül szenderülnek jobblétre. Ha azonban egy pár egymásra talál, a nőstény a párzás után nem világít többé, maradék energiáját pedig a peterakásra fordítja, végül elpusztul.

106217016_894187701081013_4899633824981113736_o

A szentjánosbogár-fotózás nehézségeiről, fotósoknak.

Már ha konfettiszerűen tekergő fénycsíkokat akar valaki lencsevégre kapni, az erdőszéli sűrű növényzetben. Kísérletezek, próbálom valami olyan helyzetben bemutatni a rajzást, ahogy még keveseknél láttam, és kevesen látták Ízlések és pofonok, de igyekszek többféle technikát kipróbálni Viszont óriási öröm az számomra, hogy fotósok, természettudósok, természetjárók is kedvet kaptak a képeim alapján, és kilátogatta erre a varázslatos helyre, hogy együtt csodálkozzunk rá ezekre az élőlényekre

106986768_900575427108907_2160747199629782098_o

Oktatási segédanyag a kísérlethez.

1) Érdemes eltölteni egy éjszakát a helyen anélkül, hogy egyáltalán elővennénk a kamerát. Ez a legnehezebb, hiszen látva a parányi lámpásokat, minden fotósban erős a késztetés, hogy azonnal fényképezőgépet és állványt ragadjon, kitapasztalja a legjobb beállításokat és készítsen néhány látványos felvételt. Persze belefér egy-egy gyors kísérlet, hogy megtapasztaljuk, felszerelésünkkel milyen fényérzékenység, rekesz és záridő használata lenne az ideális, de ne ezzel töltsük az időt! Járjuk be a helyet, először világosban! Keressünk olyan kompozíciós elemeket – kidőlt fát, sziklát, patakot -, amik majd feldobhatják a fotónkat! Amint leszáll az éj, és a bogarak megkezdik alkonyati röptüket, térképezzük fel, hogy merre mozognak! Többször térjünk vissza azokra a helyekre, amit ideálisnak gondolunk a fotózáshoz, és nézzük meg, mikor, hány példány, milyen irányba és milyen magasságban repül! Lehet, hogy hiába találtuk meg a földön heverő csodás, ágas-bogas fát háttérben a Tejúttal, ha egyetlen szentjánosbogár sem repül arra. Miután feltérképeztük, merre mozognak éjjelente, a leggyakrabban látogatott helyeiken már bátran választhatunk egy megfelelő szöget és kompozíciót, ahol szeretnénk majd megörökíteni őket. Az én felvételeimen sajnos egyelőre nincsenek ilyenek, egyelőre nem találtam meg a tökéletes beállítást.

2) Ha megtaláltuk a tökéletesnek tűnő helyet, mindenképp készítsünk néhány felvételt ott éjszaka, mert sokszor szabad szemmel nem látható dolgok tehetik tönkre a képinket. Lehet, hogy túlságosan erős fény vetül a helyre, esetleg túlontúl sötét (bár ez a kisebb probléma).

3) Figyeljük a Holdat! Felkészülten érkezzünk, legyünk képben azzal, milyen fázisban van épp a Hold, mikor kel és hogyan, merről fog világítani aznap éjjel! Lehet, hogy épp a telihold fénye fogja tönkretenni az általunk kitalált ötletet, vagy épp feldobja a kompozíciót! Újholdkor, vagy olyan időszakban, amikor a Hold a horizont mögé bukik, szinte teljes sötétségben kell majd fotóznunk, de ilyenkor nyílik lehetőség arra is, hogy akár a csillagos égboltot is számításba vegyük, mint esetleges kompozíciós elemet.

4) Számoljunk minden zavaró fénnyel! Ha erdei út közelében fotózunk, az utcai lámpák, arra járó autók és éjszakai kerékpárosok tönkretehetik fotós terveinket.

5) Számoljunk az erdő vadjaival! Az erdő elsősorban az övék, mi csak vendégeskedünk élőhelyükön. Elég annyit mondanom, hogy tegnap éjjel a kedvenc helyemhez közel négy csíkos hátú malacka szaladt keresztül az erdei úton. Habár a kocát nem láttuk, egészen biztos, hogy nem volt messze

6) A szúnyogok serege mellett a kullancsokkal is ugyanúgy számolni kell, akárcsak nappal, ennek megfelelően öltözzünk és védekezzünk!

7) Jó előre döntsük el, milyen látószögű és fényerejű optikát szeretnénk használni! A jó fényerejű objektívek előnyt élveznek, legyen szó akár nagylátószögű, normál vagy teleobjektívekről. A legegyszerűbb dolgunk nagylátószögű optikával lesz, hiszen az éles tartomány még teljesen nyitott rekesznél is óriási, látóterébe pedig jó eséllyel rengeteg bogár repül majd be. Minél nagyobb az objektív gyújtótávolsága, annál kevesebb bogár fog betévedni a látómezőbe, illetve az éles tartomány mérete is drasztikusan csökken a gyújtótávolság növekedésével, így teleobjektívet csak akkor használjunk, ha egészen biztosak vagyunk abban, hogy a szűk látótérben és élességi síkban lencsevégre tudunk majd kapni néhány bogarat! Persze egészen csodálatos látványt nyújt majd a háttérben vagy előtérben elkenődött sok-sok fénypont és csík is

8) Még világosban keressük fel a kiválasztott helyet! Egyrészt nem szerencsés éjjel a sziklák között botorkálni a vaksötétben, pláne egy meredek szurdokvölgyben. Másrészt az élesség és kompozíció beállítása is jóval egyszerűbb megfelelő látási viszonyok között!

9) Ne hagyjuk el a kiválasztott helyet! Még ha azt látjuk, hogy eleinte jóval kevesebb bogár téved elénk, bezzeg mellettünk, vagy a hátunk mögött rengetegen repülnek, akkor sem érdemes az éj leszállta után új helyet keresni, hiszen lehet, hogy 5 perc múlva épp elénk téved majd a sokadalom, amikor feladtuk a tökéletes beállításunkat. Éjszaka már nagyon nehéz váltani, újrakomponálni, újra élességet állítani, és figyelni arra is, hogy ne tegye tönkre a képet a Hold vagy az égbolt fénye.

10) Használjunk állványt és távkioldót! Akármi is a terv (egy-egy hosszú expozíció vagy multiexpozíció), nem szerencsés, ha a kamera fotózás közben elmozdul.

11) Ha fent van a Hold, és épp nincs Újhold, számolni kell azzal, hogy az égbolt túl világos lesz és elnyomja majd szentjánosbogaraink fényét. Ha nem tökéletesen sötét és csillagos az égbolt, próbáljunk úgy komponálni, hogy az még az erdő fái között beszűrődve se látszódjék.

12) A fényképezőgép beállításain a lehető legkevesebbet változtassunk fotózás közben! Minden változtatással nő annak az esélye, hogy a kamera picit elmozdul, ami tönkreteheti multiexpozíciós terveinket. A rekeszértéket semmiképp se bolygassuk, hagyjuk a rekeszt tágan (vagy a legtágabb állásban, vagy egy olyan értéken, ami még elég tág, de a rajzolt kép már kellően éles, nem túl lágy). A fényérzékenységet sem biztos, hogy célszerű változtatni. Objektívtől függ, de a megfelelő ISO nagyjából 2000 és 12800 között fog adódni. Amíg világosabb van, úgy tűnhet, hogy az alacsonyabb fényérzékenység megfelelő lehet, de ahogy sötétedik, előfordulhat, hogy rájövünk, túl kevés a fény, ezért feljebb kell venni azt. Egyedül a záridő az, amit egészen biztosan meg kell változtatnunk a fotózás során. Ahogy egyre sötétedik, egyre hosszabb záridőt tudunk majd használni, s képeinken is egyre hosszabb és látványosabb fénycsíkok jelennek majd meg.

106974977_899962093836907_6198365916871619527_o

Ezt a helyet a patak hídjáról vette észre az én imádott feleségem, mondván, úgy tűnik, egy szentjánosbogár a patakba pottyant és onnan világít. Kissé lentebb ereszkedtünk a sziklákon, amikor láttuk, hogy két fénypont is ül egymáshoz közel, azonban egyik sem mozdul. Két nőstény táborozott le a patak szikláin, várva a hímeket, amelyek sorra ereszkedtek le a völgy mélyébe, s táncot lejtettek a víztükör felett. A hangulatot megkoronázta a csaknem teljes Hold, amely épp akkortájt bukkant fel jobb oldalt a hegyek vonulatai fölött, s a völgy felett balról tornyosuló sziklafalak visszaverték ezüstfényét az egyik parti fára.

106986092_899305553902561_1481168620567944998_o

kép és szöveg Újvári Zsolt
emtévé