Ha engem nézel, engem is szeress ne a testemet, hanem a lelkemet a test romló hús csupán, ha csak ezt látod, mi marad azután, hogy fogynak a napok, holdak, hajnalok változik bőröm simasága, hajam színe fogy izmaim ereje de lelkem szabad marad röpülni képes, s ha a szíveddel nézed, szikrázó fényben látod azt s együtt […]
Read more
Az ember néha eltűnődik mi fontos, mi nem, utána néz az elmaradtnak, nézi fáj-e, ha nincs vele, aztán körülnéz maradt-e, amiről hitte, kellene, s látja az évek, hogy morzsolják a fontosnak hitt dolgokat. Mindig ott van egyszerre minden, és azzal együtt, semmi se… (megjelent: Pálfalvi Dorottya HOLD FÉNY című verseskötetében) kép Anastasiya Dobrovolskaya emtévé
Read more
Az élhető lét nem csupán egy hangzatos szlogen, hanem mindannyiunk elemi joga. Élni nem azonos a létezéssel. A lét nem korlátozódik biológiai funkciókra, és főleg semmi köze ahhoz, amit ma ránk akarnak kényszeríteni „élet” címén. Mindenkinek elemi joga, hogy saját életét irányítsa, kezébe vegye a sorsát, boldog legyen, biztonságban éljen. Ma a kifizetetlen csekkek, a […]
Read more
Suhant mellettünk a táj arcod éles rajz volt a szőke búzatáblák, s aranyló fák előterében lélekben kitártam karom, gondoltam hagyom, hogy a száguldás szele átfolyjon ujjaim között boldog voltam olyan földöntúli ragyogásban, amit abban a megtartó szabadságban érez valaki, mikor tudja, a világ akkor övé ha elengedi, s én elengedtem… Azt hittem boldog vagy te […]
Read more
Te vagy a szél, mely érinti arcom te vagy a víz, mely mossa testemet a levegő melyet magamba szívok a sár mely öleli léptemet elszállsz a széllel leperegsz mint a víz kiáramlasz tüdőmből, s leporladsz karcsú bokámról… mindig itt vagy, s nem vagy sehol felolvadsz a végtelen honában elillansz, mint a füst nyomodban édes illat […]
Read more
Lelked harmattá olvadt cseppjeit, a reggeli fény tétován felissza miközben kezed álomtól ittasan kávéd után kutat s vállam súrolja tekinteted, palástként vonva körbe a hosszú éjszaka párnaráncait finoman letörölve kép Marc Thirouin (megjelent: Pálfalvi Dorottya HOLD FÉNY című verses kötetében) emtévé
Read more
Mozdulatlanság ül bennem, megrekedt erő nem valami felemelő a lét vagy lélekzet rekedt meg a napok peregnek erőtelen szemek maggá, életté nem vált folyamatok azt érzem elakadok tekinteted keresve nézek szembe az ablak mögött rejtőző sötétben tükröződve néz vissza rám saját tekintetem talán erőt meríthetek belőle önmagamból töltekezve előre lépve a változás felé melyben már […]
Read more
Fájó hálóként borít be hiányod, a csönd mi körbevesz pókháló finomsággal tartja össze a részeket, az emlékezés darabjait, beszédesebb a szónál… mély kút hallgatásod s én beléhullok (megjelent: Pálfalvi Dorottya SZÍV SEB ÉSZ című verseskötetében) emtévé
Read more
Elérhetetlen álom – hagyom, hogy képpé váljon – ülök melletted öregen szépen fésült kegyelem melegben tudni a lelkem s látni békés halálom. De tépett, szaggatott s magányos vagyok zaklatott érzelem viharban haladok valamerre… (megjelent: Pálfalvi Dorottya NAP FOGYATKOZÁS című verseskötetében) emtévé
Read more
Valahogy elfogytak a versek, szavak… elfogytak lelkemből… Nem tudom… nincs mit mondanom oly sok szót szóltam szívvel, hévvel neked de rólad minden lepereg érzéketlen nézed rajongó, vagy bánattal telt lelkem minden rezdülését nincs kapu faladon, melyen beléphetek, simíthatom vagy dörömbölhetek, mindegy neked, hát elmegyek. Nem nézek hátra mert tekinteted – tudom – úgysem követ. (megjelent […]
Read more