Tavasz a kertben

 

Amikor már melengetik az ember hátát a napsugarak, és zölddé válik az addig barnaság, vágyunk a kintlétre, a szabadba. A friss szellő, friss szagokat hoz, a föld semmihez sem fogható illatát, és az új hajtások zöldjével nem tud a szem betelni.
Akinek csak van egy zsebkendőnyi kertje, ültet, ás, hogy hozzáérhessen a finom porhanyós, reggeli harmattól nedves földhöz.
Mennyei érzés a kis virágok közt időzni, lomha bogarak repülnek arra, hogy belemerítkezzenek a fényes, szines tölcsérekbe, nektártól részegülten.
Minden zöng, zümmög, zúg, dalol, csicsereg a kertben, s ha leülünk a fűbe, fények költöznek ölünkbe, barátságos meleget adva, mint a macska.

17352024_675459589317167_8889115789573555133_n

17362558_675459592650500_7282176063871724479_n

17426312_675459642650495_1461289678854608766_n

17458239_675459662650493_6521426879470175439_n

17361839_675459722650487_4828302974829656208_n

17498856_675459719317154_9028804704854319897_n

17499461_675459712650488_4629849217763068049_n

17499505_675459595983833_2536557807560500423_n

kulcsvirág

12985421_512068362322958_8236774509213237390_n

szöveg Pálfalvi Dorottya
kép Edit Álomvilága

emtévé