Tavasz van, gyönyörű

 

Minden küzd, zsibong, pezsegve újra éled
minden, mit eltakart eddig az enyészet
s én állok némán ebben a nagy zajban
csak a szívem dobban hevesebben, halkan
vége hát a télnek, újra tavasz van,
és ez most már biztos, visszavonhatatlan

001

002

003

004

006

007

008

009

010

szöveg Pálfalvi Dorottya
kép Somlai Tibor

emtévé