A történet szülinappal, meg bakancslistával, meg ajándékkal kezdődik. Ajándék Tandemugrás… …hát na! Választhattam, kozmetikai ránctalanítás és ugrálás között. Nem volt kérdés, szeretem a ráncaim és vonz a magasság. Ugrok! Igazából vegyes érzelmekkel közeledtem a téma felé, mert ugye izgulni illik. Hát izgultam illedelmesen. Na, ez a rész nem érdekes. Mindennapi. Viszont gyorsan térjünk a fellegekbe! […]
Read more
Pillanat Lélegzet Zuhanás Életrobbanás Eszmélet Milyen jó a létezés naplementétől sikoltó ereje. Tested repül a semmibe. Minden tökéletes Már elhagyott, még várakozó idő egyazon. Csak neked adatott Kezedben tartod, de nem irányítod. Játszol vele Kacagva földre ejt Most tanulod Egy pillanat minden. Egy helyre vezet Hitted csak magad vagy, miközben féltve karoltak át ölelő kezek… […]
Read more
Hát bevégeztetett. Fülledt esti borongásban keresem darabjaid, mit bennem vesztettél. Nem találom. Gondoltam hideget fújna arcomba, mint a lehulló zápor. Nem maradt semmi. Halványan mosolyra húzod a szád. Erre még emlékszem. Ahogy a szemed barna színére. A mélységét már nem ismerem. Túl messzire kúszott. A föld alá. Talán láva lett, egy mindig alvó vulkán rejtekében. […]
Read more
Van mikor nincs oka. Csak tele lesz az a bizonyos kis kamra, valahol a szív és gyomor között, megfeszít, és egy pontban kigurul. A zongorista ujjaiból. Hangként szalad a tüdőböl, szavakba rakva az életért égetett oxigént. Énekel. Valakiről a semmibe. Nem érti senki aki hallgatja. De ezt hiszi. Mindegy is. Nem ez a lényege. Saját […]
Read more
Kifeküdtem a napra. Bentről zene szól, mint mindig. Emellett hallom a madarakat, pont így egész a jó érzésemnek. A Nap forrón érintette a testem. Azon gondolkodtam mihez hasonlíthatnám. Olyan mint a szerelem, megérint, majd csontig hatol a fénye. A hidegben edződött gondolatokat, szikraként fogja csomóba. Mindent átjár, az utolsó pórusig. Végtelenül terül el, értelemig hatol. […]
Read more
Azt mondják a nagy bölcselők, mindent lehet csak akarni kell. Mindenre jut idő, csak szervezés kérdése. Felkelek. Kutya, macska, kávé, gyerek, kávé, bevásárlás… Ó, ez az egyik kedvencem. Soha, de soha nem tudod egy helyen megvenni azt a pár dolgot, amit szeretnél. Minimum három helyre kell elmenned érte. Logisztikai útvonaltervezős funkcióban lefutod az idegölő keresgélős, […]
Read more
Nézem az üveg csillárt…. Milyen nehezen uralja a teret. Letűnt korok csillogása. Miért is akarnék szeretni benne valamit. Egészen kivül vagyok már az efféle világtól. Olyan sok fontosabb dolog csavarja az ember életét. Kanyarok az úton, a fényszoró vakításában elsikló teremtmények,teremtések, én vezetek, a saját utamon. Erre vetett. Most, itt sok nekem a megvillanó kristály. […]
Read more
Néha, magam sem tudom mit akarok. Csak térdem átkarolva mélyedek a gondolatba. Vajon átugrott-e életem, tavaszt kihagyva, télből, nyárba. Leutánozva a természetet. Most ez oly gyakori. Gyanítom sírnék, ha hiányozna valami. De nem gördül könny. Fájni sem fáj semmi. Furcsán szemlélem mások feszülését, nem tudom követni. Hogy tökéletes lennék, vagy elfogult, magamról nem tudom megítélni. […]
Read more
Megértések… Azt hiszem megértések folyamata az egész kis valónk. Egymásra rakodó villanások, pont arra fordulások és meglátások sokasága. Mértani pontossággal illeszkednek egymáshoz. Halkan kopogtatnak vagy hangosan dübörögnek hogy vegyük észre jelzéseiket, bármely érzékszervünkkel. Egy főcím vagy stáblista soraiban olvasva is jellemrajzok vázolódnak. Akár életekről, társakról, viszonyokról. Miként ír felül a jó lét, egy egyszerű jól […]
Read more
Fogom a fejem. Fülemre tapasztom a kezem, megint az oly sokszor elhangzott bánatsor. Tudja kedveském borzasztó az öregség, nehéz a 70, 80, 90 évesen… Minek kellett? Miért kellett? Jobb lett volna ha… Jesszus! Nem akarok indulatból válaszolni. Mert tudom én, nehéz a fájós végtag, a kevesebb levegő, a tükörkép ránca. De kérem, ez van! A […]
Read more