Sokan vagyunk akik csak kávé illatra képesek fölébredni, bevallom én is közéjük tartozom. Kávé nélkül üzemképtelen vagyok, és nagyon betegnek kell lennem, hogy ne ez legyen az első, amit reggel felkelés után azonnal megiszom az ébredés reményében. De a kávé nemcsak szükséglet, hanem szertartás is. A saját bögre meghitté teszi a kávézást. De tehetjük varázslatossá, […]
Read more
Mert a reggelek néha nehezek, néha szépek és könnyű napot sejtetnek, de mindenképpen figyelemre méltók. Figyelemre méltóak, mert élünk, új napra ébredtünk, és ez jó. Jó minden nehézségével, örömével, és a kávé illata megfűszerezi az ébredés fölötti örömet. szöveg Pálfalvi Dorottya kép Edit Álomvilága emtévé
Read more
Ahogy nézlek, emléked a jelenből finoman átsimul a múltba. Olyan lassan, mint a keringő emlékének dallama. Emlékszel? A fiatal pár az utcán arra táncolt – lelkünk dallamára. A szívünkben doboló öröm kihallatszott, érezték mások is, tán ezért táncolt a pár. A kávéház fénylő üvegtáblája dupla mozi, benne mi, a kávéaromával bódított sütemény, s a napfényben […]
Read more
Ha már nem ember leszek; leginkább a felhők fognak hiányozni, miközben a kávémat iszom, bámulom, habbá dagadva, milyen céltalanul úsznak az esőre hajló szürke égen. Valaki úgy festette oda, ahogy alvó csecsemő arcára a lepke szemöldököt, csukott szájára szépséges, duzzadó vonalat. Könnyeden súlyosra kanyarított még, egy sóhajnyi gondolatot rólad, hogy vajon a messze milyen hosszú, […]
Read more