A hatalom jellemzésére éppen elég annyi, hogy a hatalom iránya mindig lefelé mutat. Olyan helyzet, ahonnan csak lefelé lehet látni, fölfelé nem. Amiért az ember aggódik, amit fontosnak tart, amit akar, kíván, az mind lent van az ember alatt. De ez így még nem az egész, mert mint a lét minden nem végleges helyzete, a hatalom is paradoxon.
A paradoxon abban nyilatkozik meg, hogy a hatalmat az ember véglegesen elérni nem is tudja.
Különösen nem tudja elérni az, aki a hatalmat akarja. Aki a hatalom birtokába jut, éppen az, akinek nem kell. Az, akinek nem cél, s akinek teher és fölösleges, akinek az egész mellékes akadály.
Hatalommal igazán csak az rendelkezik,aki vonakodva nyúl utána,habozva használja, fanyalogva fogadja el, és szabadulni igyekszik tőle. és ha az ember el is éri, nem szabad vele élni. aki a hatalommal él, azonnal elveszíti. A hatalom minden oldalán paradoxon.
Mi lenne, ha Isten használná hatalmát?
Csak a démonok hatalmasok.
Isten van.
szöveg Hamvas Béla
kép Pálfalvi Dorottya
emtévé
