Szerintem a világ gyönyörű.
Így gondolom ezt, amióta az eszemet tudom, és ebben a hitemben azóta sem sikerült senkinek sem megingatnia. Mindig gyönyörűséggel töltöttek el a színek, fények, hangok illatok a természetben, és ugyanilyen örömforrást jelentett számomra az emberek alkotta szépség minden megnyilvánulása.
A szépség fölismerése számomra találkozás Istennel. Minden, amit szépnek talál az ember, az szeretetet ébreszt a lelkében, s ez a világ legfontosabb üzenete. Íróként, újságíróként, festőként és filmesként is ezt a szépséget akartam megmutatni, a szépséget és a szépség alkotóit. Nagyon régi vágyam egy olyan média létrehozása, ahol csak az igazi értékek, a világot előrevivő emberek jelennek meg.
A szomszéd kertje semmivel sem zöldebb, mint a miénk.
Sőt! Minden kert kihívás, minden élettér játék lehetőség, felhívás alkotásra. Teremteni a legjobb móka a világon, amiben fürdik, föltöltődik a lélek.
Engem érdekelnek a teremtő emberek, és szerintem nem vagyok ezzel egyedül. Madách Imre elvitathatatlanul hatalmas műve „Az ember tragédiájá”-nak a legkiábrándítóbb része a falanszter szín, ahol nem hagyják alkotni az embereket. Ennél még borzasztóbb, amikor az emberek olyannyira fásulttá válnak, hogy már nem is akarnak semmit sem teremteni maguk körül, csak túlélni akarnak.
A kertek és lelkek művelése a kimozdulási lehetőség erről a holtpontról.
Szerintem minden ember lelkében ott szunnyad egy parányi Istenmag, ami arra vár, hogy a szeretet melegében kicsírázhasson és gyönyörűvé válhasson. Mélyen hiszek ebben, és továbbra sem hagyom, hogy bárki megingasson hitemben.
A madartelevíziót azért hoztuk létre, hogy megmutassuk ezeket az embereket, akik nem engedik elfojtani lelkükben a teremtő erő csíráját, s mag őrökként élik az életüket, mindenki a maga területén alkotva.
Ez a mi madarunk, ezért nyilván szubjektív a válogatás, de biztosan tudom, hogy sokan vagyunk, akik örülünk annak, ha szép, fényes tollú madár száll le mellénk és gyönyörű dalba kezd.
Mindenkit arra biztatok, hogy nézzen minket, olvasson minket, sőt játsszon velünk, ha kedve tartja, mutassa meg a környezetét ahol él, mutassa meg, mit szeret benne, mert az élet szép. Szerintünk szép, és ha mégsem, a kezünkben van a lehetőség, hogy azzá tegyük.
Együtt.
Pálfalvi Dorottya
emtévé
