A tánc varázslatos dolog
Csodálatos energiákat szabadít fel az emberekből. De még az állatokból is, nem véletlenül táncol nagyon sok faj nászidőben, főleg a madarak.
De balettcipőt csak az ember hord. A balett egy nagyon különleges, megfejthetetlenül titokzatos műfaj. Születni kell rá, és feláldozni az egész gyerekkort, hogy egy rövig ideig színpadon ragyoghasson a táncos, teljes pompájában.
Nagyon megerőltető a napi több órás gyakorlás, de mindebből a színpad fényében semmi sem látszik, csak a könnyed, elegáns, magától értetődő mozdulatok.
Nem is szabad, hogy más látszódjon, hiszen ez az élmény, amit a közönség hazavisz egy felemelő este után.
Ha a balettcipellők mesélni tudnának…
Bizony nem sok történetük lenne, egy-egy ilyen bájos, lehelletkönnyű darab csak egy előadáson szerepel, mert a balerina széttáncolja. Az előadás vége, a cipellő karrierje végét is jelenti, legfeljebb a próbateremben húzzák fel a szapora kezek, még néhány alkalommal.
De az az egy este, az a ridaldafényben tobzódó tiszavirág lét, mindennél szebb karrier egy ilyen cipőcskének. Van aki gyűjti, és a híres balerinák mindegyike eltesz egyet-egyet közülük, egy-egy felejthetetlen este emlékeként.
Néha pedig elfeledett kincsekként kerülnek elő szekrények mélyéről…
szöveg Pálfalvi Dorottya
kép Edit Álomvilága
emtévé
