Hogy mondjam el a bánatom, ha nincsen
hogy sírjak azon, amin már nem tudok
lélek mélyére temetve
az akkori tudást feledve, elrejtve
nem láthatok titokba süllyedt bánatot
így nem is bánkódhatok
ne kérdezd miért jöttem
azt se meddig maradok
talán míg kedvem tartja
nem várom meg a langyos holnapot
arra vannak mások
csendesek, megalkuvók
erre velük kell egyezkedni
a semmiért én nem fogok
fekete fehér köveken járok
igenek és nemek között
kockáról, kockára lépek
döntök rendem szerint
úgy nyitom az ajtót
kész válasszal a fényre
éjjelente megálmodom magam
nem tudom vajon beleférsz-e
emtévé
