Utak… És megint az utak. Úgy futnak velem, akár elmúlt, vagy jövendő életek. Mert lássuk be, ahogy az utaknál, ugyanúgy az életek között, is léteznek párhuzamok. Vannak könnyű és nehéz, göröngyös vagy sima életek, és utak is. De persze ez nem ennyire egyszerű. Olyan inkább akár egy nap, itt a caminón. Elindul az ember, és […]
Read more
A történet szülinappal, meg bakancslistával, meg ajándékkal kezdődik. Ajándék Tandemugrás… …hát na! Választhattam, kozmetikai ránctalanítás és ugrálás között. Nem volt kérdés, szeretem a ráncaim és vonz a magasság. Ugrok! Igazából vegyes érzelmekkel közeledtem a téma felé, mert ugye izgulni illik. Hát izgultam illedelmesen. Na, ez a rész nem érdekes. Mindennapi. Viszont gyorsan térjünk a fellegekbe! […]
Read more
Pillanat Lélegzet Zuhanás Életrobbanás Eszmélet Milyen jó a létezés naplementétől sikoltó ereje. Tested repül a semmibe. Minden tökéletes Már elhagyott, még várakozó idő egyazon. Csak neked adatott Kezedben tartod, de nem irányítod. Játszol vele Kacagva földre ejt Most tanulod Egy pillanat minden. Egy helyre vezet Hitted csak magad vagy, miközben féltve karoltak át ölelő kezek… […]
Read more
És ti, akik fentről figyeltek, és vigyázzátok minden léptemet, hozzátok szólok. Legyetek velem, ez út alatt is. Ti kik tudjátok és látjátok minden rezdülését a lelkemnek, kérlek, segítsetek, és vigyetek igaz, és jó útra engem most is. Köszönök nektek mindent, mit eddig kaptam, és kérlek titeket, hogy lépjétek ti is meg minden léptemet majd, ott […]
Read more
Hogy hangulatok? Igen. Picit talán teátrális módon, de ragaszkodok ehhez a kifejezéshez. Szeretem ezt a szót és dédelgetem is, a saját életemben. Hangulatok irányítanak hitem szerint, engem és minket, a pillanatokban, a döntéseinkben és életünk oly sok, ingatag, vagy szilárd talaján. Hangulatok, amiket érzetek, és mély, vagy sekélyebb érzések táplálnak. Ezzel kezdtem, és ezzel is […]
Read more
Helyszín: a konyha. Félig nyitott ajtaján, felirat: IDEGENEKNEK BELÉPNI TILOS! Alatta, újabb felirat: SZOCIÁLIS HELYiSÉG Hely. Hely-telen. Kissé szűkös, levegőtlenségig zárt rendszer. Idő. Realatív. Van úgy, hogy órákon keresztül nem mozdul, csak áll némán. Gondolatok. Szárnyalnak. Már ha a plafon, és az örökké üvöltő elszívó, nem állja útját. Események. A normális, és az őrület határán. […]
Read more
Hosszú, néma, soha elmúlni nem látszó, ólmos pillanatok. Vannak, voltak és lesznek is. Ezek a pillanatok, olyan erővel nehezednek ránk, akár Atlasz nyakára és a vállára, az elhordozott földgolyó, tehetetlen súlya. Elnyomnak, megbénítanak, görcsössé rombolnak, úgy, hogy érzékek alattivá válok tőlük, és ilyenkor képtelen az ember fia, bármely cselekvésre és értelmes gondolatra. Aztán, ezek a […]
Read more
Hát bevégeztetett. Fülledt esti borongásban keresem darabjaid, mit bennem vesztettél. Nem találom. Gondoltam hideget fújna arcomba, mint a lehulló zápor. Nem maradt semmi. Halványan mosolyra húzod a szád. Erre még emlékszem. Ahogy a szemed barna színére. A mélységét már nem ismerem. Túl messzire kúszott. A föld alá. Talán láva lett, egy mindig alvó vulkán rejtekében. […]
Read more
Van mikor nincs oka. Csak tele lesz az a bizonyos kis kamra, valahol a szív és gyomor között, megfeszít, és egy pontban kigurul. A zongorista ujjaiból. Hangként szalad a tüdőböl, szavakba rakva az életért égetett oxigént. Énekel. Valakiről a semmibe. Nem érti senki aki hallgatja. De ezt hiszi. Mindegy is. Nem ez a lényege. Saját […]
Read more
Kifeküdtem a napra. Bentről zene szól, mint mindig. Emellett hallom a madarakat, pont így egész a jó érzésemnek. A Nap forrón érintette a testem. Azon gondolkodtam mihez hasonlíthatnám. Olyan mint a szerelem, megérint, majd csontig hatol a fénye. A hidegben edződött gondolatokat, szikraként fogja csomóba. Mindent átjár, az utolsó pórusig. Végtelenül terül el, értelemig hatol. […]
Read more