A csészében megmaradt tejeskávé, kezdett kihűlni előttem az asztalon, de a hidegen habzó sör csábításának, nem tudok ellenállni. Hosszú ideje üldögéltem már, az apró kávézóterasz, árnyékos sarkában, a városka csendben eltűnő délutánját figyelve. A fények úgy úsztak keresztül előttem, akár a fellegek, új és még újabb árnyakat vetítve a teret körbe ölelő házakra. A kőtemplom […]
Read more
Tűzkörül énekeső Hangdallam fátyolmámor Rebbenő körbemosoly Halandó szárnycsapás Kortalanfájdalom füstfelhő Bemozduló világképzelet El-felfedő belsőnéző Holvan köldökzsinór Sötétvibráló visszazuhatag Partkereső viharmadár Rejtőző nincsotthon Énfüggönyleső torzbáb Semmire sivatagábránd Végnélkül szappanbuborék Csakcsendszív semmimás Csakcsendszív semmimás kép Edit Álomvilága emtévé
Read more
A világban elfoglalt villanásnál is apróbb helyemet tekintve, nővér vagyok. Egészen hivatalosan ápoló. Nem mellékállásban Anya, egy hívószám tulajdonosa, mely négy memóriakártyán van főcímerként mentve. Annyi keserű hang hallatszik mostanában erről a tevékenységről, azoktól akik művelik és azoktól, akiken alkalmazzák. Megjegyzem jogosan. Embert próbáló, spártai körülmények közt éljük átlagtól eltérő életünk. Klienseimtől, de főleg a […]
Read more
Mindig ezer gondolat cikázik a fejemben, néha szeretném csendesíteni őket. De azt hiszem külön életet élnek ők és én. Mostanság magyarságom, miértje és hogyanja is nagy szerepet kért. Bevallom felvillantak kósza álmok, álmok egy másik világról. De sosem tudtam eljutni odáig, mert szeretek itt élni, annyi emlék köt ide. Árokparti papsajt, hatalmas sütötök görgetések, millió […]
Read more
– Hogy van? – Köszönöm a kérdést, minden rendben, nem betegek a gyerekek most épp, hála égnek, túl vannak a influenzaszezonon. Mi is jól vagyunk szerencsére. – És ön hogy vagy? – Az egyáltalán nem érdekes. Kristóf beszélgetése egy barátjával, augusztus 31-én. Akkoriban, miután Kristófnak többszöri nekifutásra sem sikerült megnyugtató választ találnia arra a pofon […]
Read more
Sötét van a szobában. Csak a laptop képernyője világítja meg, furcsa, különösen álomszerű árnyakat rajzolva a falra. Nézem a filmet. A filmet, ami az útról, a Caminoról szól. Arról az útról, amit én is többször végigjártam már. Könnyek csorognak végig az arcomon. Nem azért, mintha annyira megható lenne. Nem. Szemem vakon néz a múltba, fel […]
Read more
Szívemből élni, elmémtől csak létezni. A szívet a lélek vezérli, az elmét a kényelem. De milyen kényelmetlen állandó hadban állni a szívvel. És milyen fájdalmas visszanézni, pontosan látva a kényelem sivár fizetségét. A semmit. szöveg Bélay Krisztina kép Edit Álomvilága emtévé
Read more
Sokáig féltem az őszt. Elmúlás ízű… A nincs előtti utolsó gondolat. Most már megértettem. Hosszú időbe tellett. Sok körforgásba. Tanulnunk kell a természettől, a fáktól. Nézd hogyan vetkőzi le az emlékeit! A legszebb színeit ölti magára. Tavasz óta mi mindent megélt, mennyit látott. Találkozásokat, elválást, könnyeket és nevetést. Madarak nászát. Felnevelte gyümölcseit, másnak és magának. […]
Read more
Rövidek, hosszúak, szerteágazók… Önként és kényszerből választottak. Tüzek, és a tüzet kioltó eső. Szél, ami hírt visz, hoz. Ahogy a tűz füstjét. Figyelmeztetésül. Vagy illatot csábításként… Merre lépjünk? Vajon jól döntünk-e. Ki mondja meg? Ajtók… Kinyílók és bezáródók. Milyen félelem nyitni, zárni… Mennyi kétség… Hirtelen, vagy lassan vajúdott lépések… Senki nem lát lelkeket. Még a […]
Read more
Ülök az asztalnál, és az őszi estét bámulom, a meleg étterem ablakán keresztül. Az eső nagy szemekben kopog a terasz kövezetén, apróbb-nagyobb tócsákba gyűlve össze. Vasárnap van. A késő délutáni zsongás és a konyha felől áradó illatok, támadást intéznek az érzékszerveim ellen, de állom a sarat. – Köszönöm, csak egy kávét kérek – válaszolom, a […]
Read more