Nagymamám az ‘egy mozdulattal’ híve volt. Fiam, egy mozdulattal elteheted magad után a tányért. Gyermekem, egy mozdulattal megigazíthatod a hajadat, hogy jól álljon. Egy mozdulattal elrendezheted az ágyterítőt. Ilyeneket mondott. Az “egy mozdulattal” életforma megmenthetné a világot. Egy mozdulattal kikapcsolhatnánk a tévét és játszhatnánk helyette a gyerekkel. Egy mozdulattal a kukába dobhatnánk a szemetet, ahelyett, […]
Read more
Miért hiszünk el annyi szemetet? Nem éppen az ártatlanságunk miatt? Nem azért, mert ahogy cseperedtünk, hittünk abban, hogy amit mások mondanak az igaz? És talán még most is bízzunk abban, hogy amit mások mondanak az igaz? Nem a bennünk lévő ártatlanságunk naivitásának köszönhetően dőltünk be tízezer hazugságnak, és vagyunk hajlandóak még tízezret elhinni? Nem belső […]
Read more
Csúfondáros egy hang volt. Olyan hang, amit jó ideig nem felejt el, az embernek a fia. Aztán néma csend. Csak a baszk erdők, megszokott neszezései, halk szöszmötölései telítették meg, a ködös reggelt, ahogy a vékonyka, hegynek forduló ösvényen dermedten megálltam ijedtemben. Majd a lassan folydogáló csendet, eltörő üvegcserépként törte meg újra, az a mindent megrepesztő, […]
Read more
Állok az idegen folyosón, egy új munkahelyen. Nem először történik meg velem, és valószínűleg nem is utoljára. Kezem az ajtó kilincsén pihen nem tudva, hogy ismert, vagy ismeretlen percek állnak előttem. Az élet sokszor sodor elénk hasonló szituációkat, hogy ellenőrizze megtanultuk-e, a leckét, vagy, hogy új utakat, lehetőségeket mutasson. Minden új kezdete, és minden régi […]
Read more
Honnan ered ez az elapadhatatlan, ádáz gyűlölet? Honnan az a dacos düh, mivel e faj a világot nézi? Miért akar mindent leigázni, maga alá gyűrni? Talán a félelem, a gyengeség, mi rávette az embert, hogy örök harcot indítson minden ellen, mi körülötte létezik. Mert más értelmes, vagy értelmetlen okot nem látok arra, miért ölünk, pusztítunk, […]
Read more
Az erdő vad zöldje, aranylón, hűvös köpenyként borult rám. Annak ellenére is elámultam a szépségén, hogy már hetek óta barangoltam az északi hegyek között. Megálltam szusszanni egyet a meredek ösvényen, mintha minden a legnagyobb rendben lett volna, de már órákkal ez előtt megéreztem, hogy valahol eltévedtem. Jobbomon az óceán, próbáltam ellenőrizni, de ezt is csak […]
Read more
A dobozka tartalma, úgy ömlött ki elém a szoba padlójára, akár az idő, vad, és megállíthatatlan áradata. Szemfényvesztő pillanatok peregtek le sorban, a papírok, jegyzetek tömkelegével keveredve össze, időben és térben lent a földön. Véletlen volt csupán, vagy így kellett lennie? Már nem emlékszem. Befedte az idő lassan szálldosó, áttetsző pora, bár, jelezném, hogy, sem […]
Read more
Számos latolgatást látok, hogy miként fogja megváltoztatni a járvány a gondolkodásunkat… Szerintem kb. sehogy. Hiszen volt már ilyen, csak a mi generálóink nem éltek még akkor.. Volt például egy első világháború… ami elég sok szörnyűséget hozott, amiből tanulhatott az emberiség… és hogy megváltozott a szemlélete… Na ezért nem hiszem, hogy bármi változni fog. Valahogy olyan […]
Read more
Szeretek észak felé menni. Mintha a természet minden apró rezdülése is megváltozna. Megváltoznak a fák, a bokrok, az erdei rigó füttye a réteket övező rekettyés fölött. Az ég, kéksége vetekedik a tengerek színével, és az esőre gyülekező komor fellegek, setét estét idéznek fölénk, a derűs délutánokon. Átalakulnak az árnyékok, és az ezüstös túlvilági déli fényeket, […]
Read more
Amióta először próbáltam ilyen (akkor még vásárolt) kenőcsöt, azóta az egész családom ezt használja mindenre, ami bőrrel kapcsolatos! A repedező szájtól, a sebápoláson, az aranyeren, a bébipopón keresztül, a neurodermitiszig mindenre jó. A krém nagy előnye még, hogy gyakorlatilag ehető. Tehát ha az ember lenyalogatja a szájáról, vagy a gyerek keze ügyébe kerül és belekóstol, […]
Read more