Életem során kaptam már hideget-meleget, mint minden ember, aki akar is valamit tenni az életben és nem csak lézeng sodródik. Nincs bennem ítélkezés, hisz a lézengésnek is megvan az előnye. De én akarok kezdeni valamit az életemmel, és teszek érte is érte minden nap. Közben figyelek. Jelen vagyok az életemben. Sokan nem tudják mit jelent […]
Read more
Ezt mondta tegnap a kislányom egy sztori kapcsán. Tudom, nyelvtanilag nem helyes, de tartalmilag kifogásolhatatlan. Nina a múlt héten többször kölcsönadta azoknak a gyerekeknek a saját kesztyűjét, akik nem hoztak az oviba és emiatt nem tudtak önfeledten játszani az udvaron a hidegben. Elmesélte, hogy ő szívesen adja, főleg a kisebbeknek. Első hallásra, csak beleharaptam a […]
Read more
A mai világunkban mindig van valamilyen hang, zaj, vagy a rádiót hallgatjuk, vagy ilyen-olyan lejátszó eszközön, de folyamatosan hangok vesznek körül. A csend már szinte rémisztő a mai ember számára. Ha egy pillanatra csendben maradsz, akkor megszólal a lelkedben a zene. Régebben volt lehetőségem lovagolni, több féle lelkületű lovat ismerhettem meg. Más a lépte egy […]
Read more
A mai világban állandóan azt halljuk, hogy ezt vagy azt kell az szülőnek megteremteni, hogy legyen mit örökölni a gyereknek. A párkapcsolatokban már az induláskor arról beszélnek, hogy ez az enyém az a tiéd és a nem közös gyerek mit fog örökölni. Ez van, ha csak a pénz a fontos a világunkban. De mi van […]
Read more
Tétován álldogáltam a hármas elágazás előtt. Olyan riadtan járt a szemem, a három utat vizsgálva, mintha az életem múlna rajta. Majd – az előző percek megerőltető hegymászása után -, inkább a lihegéssel törődtem, elodázva ezzel a rám váró döntést. Pedig tudtam, túl sokáig már nem húzhatom az időt, mert ha nem határozom el magamat gyorsan […]
Read more
A göröngyök, dübörögve gurultak alá, ahogy zihálva másztam felfelé a meredek domboldalon. Hiába álltam meg erőtlenül botomra dőlve, a magányos, Andalúz tölgy árnyékában, veszettül tűzött a késő déli Nap. Nem találtam enyhet sehol. A forró sugarak, áthatoltak a gyér lobkoronán és kíméletlenül ostromoltak. Már vagy négy napja, hogy elindultam Sevilla óvárosából, de még mindig nem […]
Read more
Az öreg, magányosan üldögélt, a terasz félreeső sarkában. A félig telt pohárban megállt az idő. Arca, régi kopott térkép, tele árkokkal, utakkal, amin áthalad a tétova idő. Mutatta élete szigorú mintáit. Közönyösen nézte a sivár teret. Talán ez nem is közöny… – gondoltam, az élettel megbékélt ember tud így nézni. Ahogy ott ült, részévé vált […]
Read more
A falu, utolsó magányos fényeit elhagyva, körbe ölelt a sötét, A hideg szél, tolvajként lopta be magát a pulóverembe, hogy minden porcikám beleremegjen érintésébe. Felverte az út porát is előttem, ahogy a távoli hegyek felől lecsapott az Andalúz fennsíkra. Fejlámpám homályos fénycsíkjában tapogatóztam előre. Milyen furcsa, csak az utat látom, semmi mást. Tényleg ez lenne […]
Read more
Kislány koromban a mongol sztyeppén éltünk. Ulán-bátor-tól nyolcvan kilométerre, Câgân-dâvân falucska közelében. Csak úgy a pusztán, a dombok tövében. Először jurtákban laktunk, majd aprócska faházakban. Jól emlékszem a vad és mégis lágyan gyönyörű, színes természetre. A legelésző csordákra, a jurtában élő, folyton költöző mongol családokra, akik szegénységük ellenére, a legnagyobb szeretettel fogadták a hozzájuk betérőket. […]
Read more
Olyan fáradt és törődött volt köröttem a hajnal, akár önnön magam. Kart, karba öltve álldogáltunk kettecskén, én és a búbánat. Szomorkás álmossággal, csendben, a nagy szemekben csöpörgő esőben. A szél dühödten kapott bele az esőkabátom bő szárába, hogy letépve rólam, magával rángassa. Mivel nem bírt vele, régi, hű társamat a hajnalt kapta fel, hogy messzire, […]
Read more