Unalmas? A világunk nem egy 3D-s szerepjáték ahol minden pillanatban történik valami izgalmas vagy kétségbeejtő, amivel harcolni lehet. Egyébként meg de. Ha egy picit képes vagy másra is figyelni magadon kívül, és nem vagy turbó sebességre kapcsolva, akkor egy kalandjáték szereplőjévé válhatsz, csak az elvárásrendszeredet kellene a valósághoz igazítani. Ezt azt jelenti, hogy nincsenek elvárásaid, […]

Read more

Az élet él, és élni akar. Bármi áron utat tör magának, bár egyre keservesebb, és egyre kisebb területen teheti ezt meg. Az élővilág összes lakója része a földi létnek. Az embernek ezt meg kellene végre érteni. kép Somlai Tibor emtévé

Read more

A fiatal vidra egyedül csatangolt a réten. Ritka dolog volt, mert az ilyen, még éretlen fiatalok inkább bandáztak pár évig, az anyák a kölykeikkel járnak, csak az idős kanok voltak magánosak. Ennek a vidrának talán elhaltak testvérei, barátot meg nem szerzett. De ez láthatóan nem szomorította. Amúgy is elég virgonc népség, sokat játszanak, kötözködnek bárkivel […]

Read more

Caprainea marginata forma cinerea Semmi ritka pillanat, semmi különlegesség, csupán egy érdekes jelenséget szeretnék megmutatni a mákszemnél is sokkal-sokkal apróbb gömböcugrókák világából. Bonyolult körülírni, mit is nevezünk “egy fajnak”, illetve hogyan húzhatók meg a határok a fajok között. Legtöbbször az azonos fajhoz tartozó egyedek mind nagyon hasonlóak, bizonyos állatoknál látunk azonban különbségeket, de az ugróvillásoknál […]

Read more

Otthon hiába keresem a mesegombákat, Finnországban pedig hol máshol, mint a hotel mellett ültetett nyírfasorban dugták ki szépséges kalapjaikat a sárga levélszőnyeg fölé. A gombák mögött elmosódott kékes folt lehetett esetleg egy hupikék törpike? kép és szöveg Újvári Zsolt emtévé

Read more

Szeretem a ködöt, amely eltakar, és egyedül lehetek benne. Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, amelynek lakója a magány, királya pedig az álom. Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak, melyek talán valóra válnak. Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat, […]

Read more

Nem lehet betelni a fülöpházi buckákkal és szikes tavakkal… Annyit írtam már a hajnali kristályszőnyegről, a minden fűszál tetején pihenő, gyöngyfátyolba öltözött tündérszerű szitakötőkről, a dermedt pókokról, akik már este kivetették hálóikat, hogy kábult, még kissé tétova röptű rovarokat fogjanak reggelire. A mező ősziesedő illatait, a búbos banka énekét, a csorda kolompjának felcsendülését sajnos nem […]

Read more

Szerelmes karolópókok meghitt pillanatának lehettem tanúja az ártéri bozótos rejtekében. A nőstény puha érintésével csábította a hímet az érzékiség ösvényére… … mondaná a költő vagy az Animal Planet narrátora, de én azt mondom: végre egy képkockába sodort az élet egy nőstény és egy hím alakoskodó karolópókot (Ebrechtella tricuspidata), így remekül látszik, mennyire kifejezett az ivari […]

Read more

Egészen fantasztikus látvány volt, ahogy ez a nagyon apró, fiatal borostyánkőcsiga egy pókfonálon egyensúlyozva haladt két növény között, a kép elkészültekor épp átfordult, mintha csak be akarta volna gyűjteni a még megmaradt, egyetlen harmatcseppet. kép és szöveg Újvári Zsolt emtévé

Read more

Foltosszárnyjegyű rablószitakötő hím Így ébredt a péntek a Holt-Tisza mellett, Tőserdőnél. Szél se rezzen, a levegő még nehéz – bár terhe egy részét már letette a mezőre -, mind a fátyolként szétterülő párától, mind pedig a holtágban bomlásnak indult növények és az iszap fojtogató szagától. Odébb fehér paplanként üli meg a köd a tájat, a […]

Read more