Minthogy belőle egyéb nem maradt, szeretem, ami körülötte volt, a kispárnát, melyre feje hajolt, karperecét, elárvult tárgyakat, a kulcsot, mely hozzá vitt, távolabb erdőket, városokat, úti port amit együtt vertünk fel, a mosolyt, mely szívéből a szemébe szaladt mikor festették: – nem pótolja, de az egész világ tele van vele, s most tudom csak igazán, […]

Read more

Az ősz kezdetét egy száraz falevél zizzenő pörgése jelezte éjjel az úton. Pont Földvár és Szárszó között. Haladunk nyárból a télbe, végletes időkerékben. Hullám csókólja a partokat. Melegebb kabátot öltünk magunkra, legbelül őrizve az örök tavaszt. kép Edit Álomvilága emtévé

Read more

Nem volt kettőnk történetébe semmi több, megtanított veszteni. Ahogy felejteni, elfeledtetett. Adott még, fájdamas perceket, mit az öröm után élhettem meg. Mert nem a mennyiség számított, a mélység melybe zuhahant. A lélek alja, csillagokkal borított mező. Feküdtünk rajta. Számoltuk a lélegzetet. Ennyi volt, talán ma is van. Hát legyen. Akár egy. Ha röpke órára is, […]

Read more

Lágyan csípte végig arcom a hajnali derengés Ébredj – súgta Nem szabad hogy rózsákról szőtt álmaidból örökre körbe fogjanak a tüskék Húzd a csizmád, menj ki a hóba, vakítson szembe a való Törje ketté a jég ökölbe dermedt kezed Használd arra amire való Annyira fázz, hogy vágyd a kandalló tüzét Keresd a mában Nem vitte […]

Read more

Színek játéka az arcon Ecsettel vont tovább gondolások Biborba takart fáradtság Olyan valótlanul tetszelegett Olyan távoli Olyan sosem látott Ismeretlen Ijesztően más volt Mint egy átutazó kellemetlen vendég Nem tetszett El akarta csomagolni a lényegem Sosem jöhet vissza Lakattal zártam le a nagykaput kép Lara Zankoul emtévé

Read more

Te látod, mennyim van. Én tudom mennyit érek. Ilyen kettősséggel kiperegnek az évek. És nem érted. Szeretek a fűben játszani. Rettent a hideg kő érintése, a borospohár koccanása a márvány lapon nem érdekel. Vizet szeretnék, kezemből, kezezedből. Mert arra szomjazom. Mezitláb végigsétálni a hajnalon. Megpihenni, ott ahol akarok. Éjjel bámulni egy csillagot. Tét nélkül beszélni. […]

Read more

Olvastam, hogy örökre szeret aki hozzád a legjobban tartozott Te sem gondoltad másként Életfogytig és tovább Kijelöltétek utatok a legszebb történetben Gondoltam feléd Égre néztem megint nevettem Mint sokszor életedben Tejszínbe tornyosultak az angyal lakta hófehér felhő habok Szerintem játszol bennük Néha erre nézel Rendezed a a testetlen gondolatokat Vigyázod az elhagyottak álmát Mosolyogtam rád […]

Read more

Három virág nőtt a mindenség kertjében. Semmiből a semmibe. Még akkor, mikor nem volt, senki se és semmi se. Lettek valahogy. Figyelték mi válik, mi hasad ebből a nincsből. Akkor láttak születni életet. Táplálta őket izzó szeretet. Száradt a lelkük ha érezte az egymást kioltó villanó életet. Össze kapaszkodva húzta őket a törvénytelen, örvény. Egyre […]

Read more

Álmodtam tegnap. Most féltelek. Törtem magam hogy összetőrjelek. Ragasszak újra becsből becsületet. Véremmel írjam a történeted. Tovább. Zokogtam, annyira hogy összedőlt a ház. Rámzuhant. Nehéz volt. Kerestem önmagam. A téglák közt. Olyan súlyokat téptem magamról. Húsig szakadt kezem. Fájt nagyon. Inaim látszottak. Gyöngyházban játszottak a zongorán, csak egykezest. Mélyen. Mogorván. Fáradt fáradhatatlanul. Alig volt mit […]

Read more

Testben maradni haláig lehet fémes érzetek, hideg merev, mint a falusi kocsma söntéspultja borcseppek teszik cseppfolyóssá, s a mosogatórongy bambán felissza mint a szódafröccsöt merev, mint a ravatalozó deszkája s hideg, mint a lelketlen halál az emlékek furcsa, tompa máza megélteké, meg nem élteké… simulhattam volna karodba, térdemen fűszálnyomok de nem simultam, s most sem […]

Read more