Nyár. Kert. Csönd. Dél. Ég. Föld. Fák. Szél. Méh döng. Gyík vár. Pók ring. Légy száll. Jó itt. Nincs más csak a kis ház. Kint csönd és fény. Bent te meg én. kép Pataki Takács Edit emtévé
Read more
Késő volt, mentem haza, lelkem az elmult nappal küszködött, mentem, mogorván, kimerülve, a kertek és villák között, nem is én mentem, csak a lábam vitt a fekete fák alatt, két lábam, két hű állatom, mely magától tudja az utat. S egyszerre a májusi éjben valami hullám megcsapott: illatok szálltak láthatatlan, sűrű és nehéz illatok, a […]
Read more
Puha homokba, földbe fúródott cserepek, ki tudja hogy kerültek oda, milyen eső mosta-vitte őket, sodorva egy másik időtlen korból, amikor még szép volt a világ, amikor még madarakkal díszített tányérokból ettek az emberek, és nem puffasztott műanyagból. Keseregjünk? Nem kesergünk. Minden változik, s a változás önmagában nem jó és nem rossz. Változás. Így egyszerűen, minden […]
Read more
Ha engem nézel, engem is szeress ne a testemet, hanem a lelkemet a test romló hús csupán, ha csak ezt látod, mi marad azután, hogy fogynak a napok, holdak, hajnalok változik bőröm simasága, hajam színe fogy izmaim ereje de lelkem szabad marad röpülni képes, s ha a szíveddel nézed, szikrázó fényben látod azt s együtt […]
Read more
Az ember néha eltűnődik mi fontos, mi nem, utána néz az elmaradtnak, nézi fáj-e, ha nincs vele, aztán körülnéz maradt-e, amiről hitte, kellene, s látja az évek, hogy morzsolják a fontosnak hitt dolgokat. Mindig ott van egyszerre minden, és azzal együtt, semmi se… (megjelent: Pálfalvi Dorottya HOLD FÉNY című verseskötetében) kép Anastasiya Dobrovolskaya emtévé
Read more
Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned. Egyetlen parancs van, a többi csak tanács igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben. Az öröklét nem az időben […]
Read more
Ausztriában járva benéztünk egy különleges kis galériába. Hanspeter Kovacs szeretettel fogadott minket és örömmel mesélt a boltjáról. – Sok-sok ember jön hozzám egész Európából. Nálam mindenki boldog, mert talál valami kedvére valót.Nem volt szokványos életem. Hússzor utaztam körbe a világot.Ez azt jelenti, hogy 158 különböző országban jártam, ehhez több, mint 1800-szor utaztam.Amikor hazaérkeztem Neusiedl See-be, […]
Read more
Suhant mellettünk a táj arcod éles rajz volt a szőke búzatáblák, s aranyló fák előterében lélekben kitártam karom, gondoltam hagyom, hogy a száguldás szele átfolyjon ujjaim között boldog voltam olyan földöntúli ragyogásban, amit abban a megtartó szabadságban érez valaki, mikor tudja, a világ akkor övé ha elengedi, s én elengedtem… Azt hittem boldog vagy te […]
Read more
Te vagy a szél, mely érinti arcom te vagy a víz, mely mossa testemet a levegő melyet magamba szívok a sár mely öleli léptemet elszállsz a széllel leperegsz mint a víz kiáramlasz tüdőmből, s leporladsz karcsú bokámról… mindig itt vagy, s nem vagy sehol felolvadsz a végtelen honában elillansz, mint a füst nyomodban édes illat […]
Read more
Lelked harmattá olvadt cseppjeit, a reggeli fény tétován felissza miközben kezed álomtól ittasan kávéd után kutat s vállam súrolja tekinteted, palástként vonva körbe a hosszú éjszaka párnaráncait finoman letörölve kép Marc Thirouin (megjelent: Pálfalvi Dorottya HOLD FÉNY című verses kötetében) emtévé
Read more