Nem kell a szépség, mely lelkemet betölti. Nem kell senkinek. Tehernek éli meg a gyengébb lélek, kit felruházni vélek tengernyi ékkel, csillogó virággal illattal, fénnyel, dallammal, szárnyrebbenéssel. Szívem rubintragyogása alvadt vérré válik, s a hímpor a szárnyamról lassanként lemálik. Összetörted pillangó röptömet. Hogy vágytam pedig, felnőtté válni! Szabaddá lenni, szabadon röpülni, s önmagam korlátja fogva […]

Read more

Ülök a Balaton parton a késő estébe olvadó hangokat hallgatom becsukott szemmel. Nem tudom megmondani pontosan hány hangszer hangját hallom, és azt sem milyen a dallam, nem tudok gondolkozni, csak érezni tudok. A zene magába szív, magába ölel, mintha ezernyi csillag muzsikálna egyszerre a mindenség hangjain, ami tulajdonképpen egy hang, csak elmémben válik szét részekké. […]

Read more

Nyílik minden nyílnak kapuk nyílnak ablakok nyílnak szívek, utak, karok nyílnak egek, fények, terek merj belépni minden és áthaladsz a fényen hétszer törve zúzva, de a végén felmagasodva kinyílva mindenre nyitva te magad válsz szívvé érintéssé, képpé, fénnyé egyetlen hanggá sűrűsödve egyetlen dobbanássá, mely minden hangot hordoz emtévé

Read more

Reszkető, enyhe fény sugárzik. Egy felhő lassudan megyen. A lélek fáj, a fény sugárzik. Valaki ballag a hegyen, hűs homlokáról fény sugárzik s szemét lehúnyja – úgy legyen! Elszállt szerelem illatától kövér és fűszeres a lég. Halott szerelem illatából soha, de sohasem elég. Bomló szerelem illatából sejti a szív, hogy itt a vég. A seb […]

Read more

Ismerem Jézus éjszakáit, és a bal lator istentelen magányát. A jótett szelíd mezejét, s a merénylő elhagyatott, üszkös kezét a tett után. És ismerem a bárány vesztét, úgy is, mint aki veszkődve topog halálos esése előtt, és úgy is, mint aki hitével a meleg belsőt keresi. kép Zsoldos Árpád emtévé

Read more

Ne engedd, hogy elmarjalak magamtól bokámra hínárként kulcsolódó álmok húznak a mélybe fáradt vagyok… szemed prizmája fényt sugároz s álmaim ernyedt levelekként hullnak le rólam karod leejt, fölemel s én hullámzom vágyaidon tajtékos, habos az éter mikroszkopikus mélységben zajlik minden sejtosztódással áramlik az akarat fordulj felém és látod amint gondolattá sűrűsödve szép üzenetként felszívódok a […]

Read more

Adjon az Isten szerencsét, szerelmet, forró kemencét, üres vékámba gabonát, árva kezembe parolát, lámpámba lángot, ne kelljen korán az ágyra hevernem, kérdésre választ ő küldjön, hogy hitem széjjel ne dűljön, adjon az Isten fényeket, temetők helyett életet – nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgyis, ha nem kérem. kép Edit Álomvilága emtévé

Read more

Hányféle találkozás, Istenem, együttlét, különválás, búcsúzás! Hullám hullámmal, virág a virágtól szélcsendben, szélben mozdulva, mozdulatlanul hány és hányféle színeváltozás, a múlandó s a múlhatatlan hányféle helycseréje! kép Edit Álomvilága emtévé

Read more

Amikor már egy kicsit jobban rálátsz az életre, az életedre. Ilyenkor könnyebb, de egyben felelősségteljesen nehezebbé is válik minden. Ez a nehézség jó. A kölcsönhatások felismerésével egyre finomabban közelítesz már az emberek felé, mert észrevettél valami teljesen mást bennük, mint amit a fizikális szemeddel láthatsz. Persze ez még nem állandóan biztosítja a higgadtságodat, de egyre […]

Read more

De nem siettetem. Eljön ez az idő is, amikor színpompájával ajándékoz meg a természet. Persze most is meg lehet találni az ajándékot, de nehezebb, mert sokkal több időt kell eltöltenünk a keresésével. Jelenleg a lelkünk elé az elmúlást kellett felidézni, amit a természet megmutatott nekünk, de nemsokára az új élet megjelenését láthatjuk odakint. Ez a […]

Read more