Élhető a létünk?

 

Az élhető lét nem csupán egy hangzatos szlogen, hanem mindannyiunk elemi joga. Élni nem azonos a létezéssel. A lét nem korlátozódik biológiai funkciókra, és főleg semmi köze ahhoz, amit ma ránk akarnak kényszeríteni „élet” címén.
Mindenkinek elemi joga, hogy saját életét irányítsa, kezébe vegye a sorsát, boldog legyen, biztonságban éljen.

Ma a kifizetetlen csekkek, a betegségtudat és a bizonytalanság állapotában él nagyon sok ember. Aki a mindennapi adósságok között őrlődik, annak nem marad ideje arra, hogy létezzen. Nem marad energiája, hogy észrevegye a szép dolgokat maga körül akár épített, akár természeti szépségről van szó.Bejött a divatba a praktikus szó meg a gazdaságos. Már nem kell, hogy szép legyen, szemet és lelket gyönyörködtető, vagy ízletes, energiával telt, csak olcsó, hogy meg tudjuk fizetni. Lelketlen, sorozatgyártott tárgyak, boldogtalan és ebből következően íztelen és energia tartalom nélküli zöldségek, gyümölcsök, nyomorúságos körülmények között tartott, és hihetetlen kegyetlenséggel leölt génkezelt állatok méreganyagban gazdag húsa, tartósítószerek, emulgálószerek, mesterséges vegyi anyagok sorakoznak a hatalmas áruházak polcain. Nézhetetlen, csak gondolkodásmentes agymosásra alkalmas műsorok ömlenek a csatornákon.
Ez a léleknyomorító állapot nem tartható fenn a végtelenségig!
Ha elsorvad a lelkünk, meghal bennünk az örömre való képesség, akkor robotokká válunk, csekkfizető automatákká, a fogyasztói társadalom ideális lényeivé, a létminimumra korlátozva önmagunkat, a „majd egyszer” ígéretének bűvöletében.
Nem lesz jobb, mert nem cél, hogy jobb legyen.
És nem lesz jobb, ha nem akarjuk, hogy jó legyen. Nem jobb, hanem jó! Tényleg jó. Olyan jó, hogy örülni tudjunk a puszta létnek, hogy a világon vagyunk, és van körülöttünk egy csomó szerethető lény, aki fényben fürdik, ha hagyjuk, ha észrevesszük, hogy még képes erre.
Talán soha nem volt ekkora szükség a művészet lélekemelő erejére, megnyilvánulására, mint most Pont most, amikor azt sugallják, hogy minden alkotás felesleges, mert nem gazdaságos, nem érdemes rá pénzt fecsérelni.
Pedig ezzel lehet a legtöbbet spórolni! Az egészséges lelkű, kiegyensúlyozott, boldog ember nem lesz beteg, mert harmóniában van önmagával és a világgal. Egészségben van, és nem kétségben.
Azzá válsz, amit megeszel. De ez a lelki és a szellemi táplálék esetében is igaz!
Akkor nézzünk körül! Mit veszünk magunkhoz, mivé válunk, mivé válik körülöttünk a világ? És mit tehetünk annak érdekében, hogy valóban élhető legyen a lét a magunk és mindenki más számára.

szöveg Pálfalvi Dorottya
emtévé