A forézis ugye azt jelenti, hogy az egyik állat csupán szállítóeszközként használja a másikat, nem élősködik rajta, csupán rákapaszkodik és egy megfelelő helyre viteti magát. Atkák között találkozhatunk ilyen utazó fajokkal a leggyakrabban (Parasitidae, Macrochelidae család, sok Uropodina faj), amik főleg bogarakat, olykor legyeket, poszméheket fognak maguknak taxi gyanánt, de előfordul, hogy álskorpiók akaszkodnak legyekre, szintén pusztán utazó szándékkal.
Ami viszont meglepő, hogy olykor az utasok maguk is szállíthatnak még náluk is jóval kisebb utasokat! Az a jelenség, amikor egy rovaron utazó más állat maga is utasokat szállít a testén, a HIPERFORÉZIS.
A fenti kép még ennek fényében is némi magyarázatra szorul. Fogtam egy tavaszi ganajtúrót, aminek a testén mintegy 10 parányi atka utazott (Macrocheles glaber). Szerettem volna közelebbről is megszemlélni őket, és pásztázó elektronmikroszkóppal vált láthatóvá, hogy bizony néhány atka maga is otthont ad valami egészen más állatnak a hátpajzsán!
A képen narancsvörösre színeztem az atka páncélját, kissé lilás színű a pajzsára rakódott szennyeződés, azok a bizarr, kék barázdált struktúrák pedig nem mások, mint nyugvó stádiumú fonálférgek (Nematoda) kitartó képletei, akik csak arra várnak, hogy valami bomló szerves anyag közelébe kerüljenek, és ott folytassák majd életüket, leválva az atka testéről.
kép és szöveg Újvári Zsolt
emtévé
