Imádom a garázsvásárokat. Van ezeknek valami titkos bája, hamisíthatatlan hangulata, ahogy bújkál az ember a valaha jobb napokat látott lomok között, amiben egy felfedező lelkesedésével lelhetünk rá a kincsre.
Ilyen helyeken mindig van legalább egy kincs, amit nem szabad ott hagyni, mert hiánya – amint megpillantottuk – fizikai fájdalmat okoz.
Hát igen… Ilyenkor sóhajt egyet az ember, és szorosan keblére ölelve a tárgyat, kifizeti, hogy immár boldog tulajdonosként birtokolhassa, és bekerülhessen jól megérdemelt helyére a lakás díszei, vagy éppen kedves lelket melengető használati tárgyai közé.
A madartelevizio olvasói számára már nem ismeretlen a TÜNDÉRKERT.
Hatvani Mária birodalmába újra és újra el kell látogatni, mert nála mindig annyi látnivaló van, hogy az ember nem győzi csodálni.
Többek között időről időre garázsvásárt is tart.
Persze a Tündérkertben ez se olyan, mint máshol. Kakasok sétálgatnak a csillogó hasú edényeket rejtő tálalók között, néha fölrepülnek az asztalra is, ahol Mária teát és a kemencéből frissen kivett finomságokat kínálja.
Szívet melengető hely, minden zugában!
szöveg Pálfalvi Dorottya
kép Farkas Zsolt, Hatvani Mária Tündérkert
emtévé
