Adjatok, és adatik nektek…
Jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe.
Mert amilyen mértékkel ti mértek,
olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.
…és ti, akik fentről figyeltek, néktek mesélek…
Bár ti mindent láttatok és megértetek.
Tudjátok, hisz ti is ott voltatok velem és láttátok mit teszek, vagy mit nem teszek. Nektek, hiába mondanék ódákat, azokról a nemes cselekedetekről, amiket tettem, mert nem volt ilyen.
Akkor is mint most, csak ember voltam, aki néha nevetve, olykor fogat csikorgatva küzd. Küzd önmagával, a lidérceivel.
Szeret és néha utálkozik.
De mint ott, az úton, megtanultam, csak egy lényeg van.
Ha el is tévedsz az úton, vagy az életben, vagy félelem környékezi meg a lelked, és nem látod sem szíveddel, se a lelkeddel, hogy melyik is a helyes út, a legrosszabb, amit tehetsz, hogy megállsz, és hagyod magadat beleragadni a félelmeid pillanatába.
Annyiszor tévedtem el, hogy az elmesélhetetlen.
Volt úgy, hogy napjában többször is. A megoldás számomra csak annyi volt, hogy nem álltam meg.
Nem baj, ha nem tudod merre visz az utad, csak merülj el a hitben, és mindig menj előre.
Hagyd, hogy fusson a lábaid alatt szabadon az út, és vezessen oda, ahol dolgod van.
Mert az úton, minden megtörténhet, és meg is fog.
Ott találod majd magad, ahol megtalálod magadat, és a válaszokat, amik az útra sarkaltak.
Ne legyenek illúzióid. Nem fogod egyből megérteni a kapott feleleteket. Van úgy, hogy csak sokkal később, de ez nem baj. Sőt! Már benned van a válasz és csakis rajtad múlik, hogy mikor lép működésbe.
Tükrök vagyunk, és bárkivel, vagy bármivel találjuk is szemben magunkat, az is tükör számunkra. Talán ezért az a neve, ennek az útnak, hogy Via de la Plata (ahogy a spanyolok nevezik, maguk között, a Ruta de la Plata), az Ezüst út.
Ha néztél mát bele egy ezüst tálcába, akkor tudod, hogy megjelenik benne a saját képmásod. Homályosan ugyan, de ott lesz.
Megint egy tarisznyát kaptam ajándékba, az úttól.
Egy tele tarisznyát, amit jogomban áll, a következő időszakban használnom. Hiszen minden benne van, amire szükségem lehet a következő időszakban, hogy akkor és ott használjam majd őket, amikor és ahogy azt helyes.
Minden szeretetemmel azon leszek, hogy így legyen.
Nektek mesélek, ti, kik fentről figyeltek és szerettek olyannyira, hogy nem hagytatok magamra, most sem…
Köszönöm!
kép és szöveg Régeni János
emtévé
