Negyven évig kínban élni,
Adósságban evickélni,
Mindig mindig másba fogni,
Végül szépen összerogyni.
Mégis mindig talpra-állni
Éjjel kávéházba hálni,
Nappal mindig álmodozni,
Soha semmit összehozni,
Ma hevűlni, ma kihűlni,
Közbe szépen megvénűlni,
Ellankadni, elhallgatni,
Mindig másnak helyet adni,
Vén bűnöket szánni-bánni
És az útból félreállni
A jövendőn keseregni
És a multat nem feledni
Néha titkon egyet sírni,
Néha egy kis verset írni,
És kínlódni és szeretni…
És örökké reménykedni.
kép Edit Álomvilága
emtévé
