Beszélgetés ROZGONYI ZOLTÁN íróval
önismeretről,
emberi kapcsolatokról,
szeretetről.
emtévé Hogy érzed magad íróként ebben a világban?
Rozgonyi Zoltán Inkább úgy közelíteném meg, hogy hogy érzem magam gondolkodóként, aminek – egyik – következménye az írás. Merthogy írni szeretek, íróként tehát jól érzem magam, de az azt végző gondolkodó lényként néha meglehetősen gyászosan vagyok. Szerintem az írók egy jó része azért él, mert reflektál az őt körülvevő világra. Ha abban minden csodálatos lenne, nem is tudom, lenne-e még értelme bármit leírni. A baj inkább az, hogy van miről írni. Mert a világunk elég szarul áll. Ideje lenne harmóniába kerülnünk. Vagyis az írások, az ötletek a pillanatnyi nemharmónia érzékeléséből születnek, amik bennem is felgyújtják a tehetetlenség, vagy épp a harag érzését. Nehéz zenben maradni, amikor körülnézve azt látjuk, hogy a világunk egy gyorsvonat sebességével vágtat a szakadék felé, a kritikus pontot talán már el is hagytuk, miközben mindenki békésen iszogat és táncol a szalonban.
emtévé Mit gondolsz hogyan lehetne együttműködő csoportokat létrehozni?
Rozgonyi Zoltán Létrehozni? Létrejön magától – önmagukban kiteljesedett – egyének közös cél érdekében való egyenrangú együttműködésével, és az azt lezáró igazságos elszámolással. Egyszerűnek hangzik, még sem ismerünk túl sok ilyet. Szerintem azért, mert mindannyiunk elméje tele van félelmekkel. Amikor valaki fél, nem tud igazán intelligens döntést hozni. Az egyenrangúság kizárólag a saját félelmeikkel leszámolt emberek között tud létrejönni. Különben valaki észrevétlenül egyenlőbb lesz, más meg valahogy alárendelődik, és nem vállal felelősséget. A kulcsszó az önismeret. A szellemi út megtalálása egy olyan világban, ami ezt nem tanítja.
emtévé Szerinted mi az oka annak, hogy az emberek nem szívesen szerveződnek csoportokba, pláne közösségekbe?
Rozgonyi Zoltán Több oka is van. Először is megnőtt a mobilitás. Egy élet alatt akár tucatszor költözünk. Valós közösség csak olyanok között jöhet létre, akik napi szinten tényleges, közös, interakciókat végeznek. Együtt vannak, együtt ténykednek. Ezt kiüti a folytonos lakóhely és közösség változtatás.
A másik lényeges az lenne, hogy a közösen akciózók számukra fontos dolgokban működjenek együtt. Ebben a világban nagyon kevés olyan ember él, aki igazán tisztában van azzal (teljes szellemi magasságából ránézve), hogy mi is az a fontos dolog, amiért ő itt él a Földön. Márpedig enélkül az történik, hogy folyton változó emberekkel összevissza változó dolgokat szeretnénk csinálni. Csak olyan dologban érdemes közösségbe szerveződni, ami magas szinten összhangban áll az ember szellemi küldetésével. Ilyen ügyek mentén gyorsan ki tud alakulni a megfelelő együttműködő közösség. Egy kicsit hasonló a kérdés, mint az előző. Önmagukat ismerő emberek kellenek mindössze.
emtévé Hogyan lehet változtatni ezen a mindent átszövő individualista szemléletmódon?
Rozgonyi Zoltán Meglepő módon önismerettel. Meditációval. Önmagunkban elmélyedéssel. Az önmagunkkal való harmóniával. Akkor rájövünk, hogy nem az a korlátozott, félelmekkel átszőtt picike lény vagyunk, akit ide-oda rángat a sors vihara. Kitágulunk. Az individuum lépésről lépésre feloldódik a nagy egészben. Ha pedig ez történik, vajon mi maradhatna magából az individualista szemléletmódból?
emtévé Az emberek befogadó képessége és a figyelemre való törekvése, türelme, az elmúlt egy-két évben drámaian megváltozott akár csak az előző évekhez képest is, hogy a korábbi évtizedekről már ne is beszéljünk.
Rozgonyi Zoltán Ez a világ félelmetes. A pénz, a betegségek, a környezet állapota, a jövőbe vetett hit, bizalom… Nem csodálkozom, ha mindenki el van foglalva a saját problémáival. A ma emberén óriási a mentális és szellemi nyomás.Így aztán nagyon nehéz másra figyelni, befogadni. Enélkül azonban elveszítjük a szeretetet. Kár rajta filozofálni. Egyszerűen el kell kezdeni befogadni. Letenni a telefont, és beszélgetni a párunkkal. Meghallgatni, visszakérdezni, minden rezdülését beszívni. Vagy ki kell menni sétálni a délutáni napsütésben. Élvezni az arcunkat simogató szellőt, a nap melegét, elveszni a madarak énekében. Egyszerűen csak időt kell szakítani, amikor azt mondjuk magunknak: „Ez az óra most a befogadásé.” A következő lépés magától megtörténik.
emtévé Ahhoz, hogy bárkit meg lehessen szólítani egy teljesen új formanyelvet kell kidolgozni. Felkészültek erre az alkotók?
Rozgonyi Zoltán Szerintem igen. Számtalan új eszköz került a kezünkbe az elmúlt évek, évtizedek során. Az eszközpark tehát fejlettebb. Az alkotás pedig attól az, ami, hogy az alkotó megszűnik, amíg az létrejön. Hagyja, hogy a nagy alkotó készítse el azt rajta keresztül. Én pedig bízom a végtelen ideje létező nagy alkotó bölcsességében, és hiszek a határtalan lehetőségeiben. Ez az éra is el fogja hozni a maga nagy horderejű szellemi üzeneteit, ahogy már jelen pillanatban is van rá példa – gondolok itt például az Anasztázia könyvsorozat merőben új képeire.
emtévé Van átjárás a korosztályok között?
Rozgonyi Zoltán A korosztályok között a teljes nyitottság és szeretet az átjáró. A kor fontos, mert a tapasztalást nem lehet helyettesíteni. Ez az idősebbek lehetősége az erényre. A fiatalság pedig a végtelen energia, optimizmus, az új meglátása. Ők ebből tudnak erényt kovácsolni. A kapcsolat a feltétel nélküli szereteten keresztül épül ki, vagy inkább van meg már most is.
És nem véletlen fogalmaztam úgy, hogy minden korosztálynak megvan a maga lehetősége az erényes életre, cselekedetre. Ez egy lehetőség, de csak az önismeret segít azt valósággá válni.
emtévé Mennyiben más a nők és a férfiak megszólíthatósága egy-egy írással?
Rozgonyi Zoltán Megszólíthatóság alatt én azt értem, hogy valami – lehetőleg pozitív – érzést kiváltani. És hát ilyen szempontból nagyon. A férfi elme inkább híreket keres, a női pedig inkább érzelmeket. Az egyik a ráció, a másik a szív. A férfiak gyakran a vitatkozás lehetőségét nézik, a nők sokkal inkább befogadják az érzelmi üzenetet. Persze ez nem mindenkire és száz száázalékosan igaz, de azért aki elég webes statisztikát néz, az tudhatja, hogy a híreket a férfiak lájkolják, az érzéseket a nők. Én ebben érzem a legfőbb különbséget. Azt hiszem, egyszerűen olyan dolgokat is kell írni, filmre vinni, amik inkább érzelmi oldalról nézik a világot, és olyat is, ami a praktikummal is operál. A lényeg, hogy mögötte ugyanaz az üzenet álljon. Az Alkotóé. A nagyé.
emtévé
