Intelem az ottmaradottaknak

 

Vigyázz mit kívánsz,
sose akard,
simogasd a bőrőd alatt elsuhanó óhajokat
szedd marokba
mint virágszírmokat a tavaszból
kösd zsebkendőbe
őrizd teleken át
ne törjön
színét se veszítse
illata álmodban kisértsen
majd ébredj vele
ha kell minden reggelen
türelmet tanulj az ébredésből
a mindenség nagyságát se feledd
érezd apró léted
haladj az utadon
ne térj le róla
bántást ne tűrj
öleld magadhoz
magadból teremtett szeretőidet

szöveg Bélay Krisztina
kép Pataki Takács Edit

emtévé