Egy kertet egész évben lehet használni.
Persze ha még ragyógóan süt néha a Nap novemberben is, akkor pláne. De egy kertben pont az a jó, hogy része a háznak, és az életünknek. Amolyan évszakos kinti szoba, ahová bármikor kimehetünk, leülhetünk.
Vagy egyszerűen gyönyörködhetünk a külvilág változásaiban, a természet színeiben, magunkba szívhatjuk a különböző évszakok, hónapok, napszakok illatát.
Mert minden napnak más az illata, zamata, hangja.
Mindig más, sohasem egyforma semmi. Egy kertben nem lehet unatkozni. Már csak azért sem, mert mindig van tennivaló, de ez mind örömforrás, és lélekemelő.
A kertben enni, kemencében sütni főzni, valamit visszahoz abból a korból, amikor még egységben éltünk a természettel.
A kertek művelése, lelkünk művelése is.
Minden találkozás ihletett szép pillanat a természettel, Istennel, önmagunkkal.
Menjetek ki a kertbe, emeljétek fel a fagyból kiolvadt leveleket, és nézzeték át rajta a Nap felé fordítva.
Templomot láttok minden levélben.
A Mindenség templomát, ahol minden szépség ima.
helyszín TÜNDÉRKERT Kistelek
szöveg Pálfalvi Dorottya
kép Farkas Zsolt, Hatvani Mária Tündérkert
emtévé
