Van ez az ÉLET nevű cirkusz maximusz
Vagyunk benne mi, az állítólag érző, gondolkodó két lábon járó élőlények.
Viselkedésünkkel, hibáinkkal, gyártjuk a cirkusz produkcióit. Produkciók melléktermékeként pedig csupa-csupa közhelynek nevezett bölcseletet , szólásokat, közmondásokat hozunk létre.
Sajnálom, hogy egyre kevesebben használjuk, pont ezekben van benne az élet esszenciája.
Csakhogy, már az élet sem a régi…
Jó tett helyében jót várj!
Cööö, kacag a májam…
A jó elnyeri jutalmát!
Ha, előbb meg nem halunk…
A baj nem jár egyedül!
Ja, bocs ez még igaz….
Az igazságot nem lehet véka alá rejteni!
Dehogynem, papíron elhazudjuk…
A szerelem vak.
Sőt, már ezt is hazudjuk….
Tégy jót…
…na ezt már be sem fejezem.
Szóval, aki ügyesen sáfárkodik a cirkuszban, és élete során kevés hibába esik bele, netán még tanul is belőle , megjutalmazzák odafenn.
Ha olyan rossz kislány, mint én, karmájával hozza sok rosszat.
Nem tanul, a közmondásokból, csak megy, mint a vakló. Még csoda, hogy eddig nem csaptak ki a cirkuszból, biztosan én szedegetem az elefántkakit.
Na és persze közben bele is lépek, ugyanabba többször is.
A karma meg fogja a hasát a röhögéstől: nééémááá a világ nagy marháját, hát ez sose tanul semmiből, oszt csodálkozik, ha idejekorán feldobja a bakancsát.
Na, Nellicica figyuszkájál és vésd jól a szőkére festett fejedbe!
Több szarba nem lépünk bele!
Fejecske még egyszer utoljára hátranéz, villanófény emlék bekapcsol. Információ tárol.
A következőket mantrázod kicsi csillag
Többet nem lépek bele…
többet nem lépek bele…
szeretem magamat annyira…
többet nem lépek bele…
kép Töreky Ákos
emtévé
