Az én Karácsonyom
Hárman vagyunk testvérek, állítólag én és a kisöcsém nagyon véletlenül cseppentünk az Universum egy vakvágányáról a Földre. A család sokkját, miszerint nővérem után még két bambínó érkezett, az enyhítette, hogy legalább a legkisebb fiú lett.
A legkisebb ma már két méter három centi, ötvenes lába van és háromgyerekes apuka.
Mikor még abban a csodálatos mesevilágban élt, miszerint a Jézuska hozza a karácsonyfát, édesapám megpróbálta gondosan elrejteni a időben megvásárolt fenyőt.
Egy alkalommal a disznóól padlását találta a legmegfelelőbb dugihelynek.
Mikor eljött karácsony szent napja, becsempésztük a fát és nővéremmel feldíszítettük.
Mindig óriási karácsonyfánk volt
Szegények voltunk, mint a templom egere, de nekünk akkor a feldíszített fa többet jelentett, mint bármilyen drága ajándék.
Aztán gyönyörű fenyőfánk kezdett felmelegedni a szobában és ontotta magából a borzalmas disznószar szagot, amit magába szívott a disznóól padlásán.
Szegény anyukám nem győzött magyarázkodni a vendégeinknek, hogy az év legszebb ünnepén, miért van nálunk ilyen fertelmes bűz, fenyő és narancsillat helyett. Több köbméter légfrissítőt fújtunk ki , de a disznószaggal nem bír el semmi.
Vidéken gyakran lehet még mindig ilyen szagot érezni, bármelyik évszakban, bármerre sétálok.
Hmmm…
Nekem egész évben “karácsonyillatot” fúj a szél…
De ezek emlékek. Ma valahogy minden más…
A Karácsony előtti időszak a ráhangolódás, lecsendesedés időszaka
De, mint általában ahogy rendrakás is rendetlenséggel kezdőik, a zavartalan pillanatok megteremtése is zavaros gondolatokkal indunak el a fejemben, lelkemben.
Nem értek semmit! Nem találom a helyemet!
Olyan világméretű szélmalomharc folyik az emberi, valós értékekért, mint még soha. Gyakran elveszítem a reményt, hogy van-e értelme.
Feneketlen kút, pusztába kiáltott szó…
Ilyen és ehhez hasonló kifejezések kavarognak csak megtépázott lelkemben.
Néhány, fáradt, hős katonája a JÓ-nak kétségbeesve, de hittel telve hirdeti
Állj meg ember és szeress!
Ne üres tárgyakon agyalj idegbetegen futkosva áruházról-áruházra!
Csendesedj le és légy EMBER, hisz annak születtél!
Emlékszel?
Nem?
Akkor én emlékeztetlek!
Karácsony, szeretet, meghittség, összetartozás, egymásra figyelés
Lágy zene, szívet melengető.
És az ember, csak néz a JÓ harcosára üres tekintettel.
Nem érti a szavakat vagy nem akarja érteni.
Egész évben nem érti, akkor miért pont most tenné?
Ki tette ezt veled ember?
TE magad.
Fáradhatatlanul, törött szárnyakkal, megtépázott lélekkel, makacs hittel kérlek
EMLÉKEZZ ÉS LÉGY ISMÉT EMBER!
kép Töreky Ákos
emtévé
