Szempilla festés alatt ne etesd Györgyikét!
Történt egyszer parányi, faluszéli kis kozmetikámban (ez kérem nem SZALON, nem nagyzolunk, nem vagyok szerénytelen, ez csak egy kis odu az élet fáján, ahol testileg, lelkileg szépülhetnek az ide betévedő megfáradt lelkek), hogy Györgyike volt nálam arckezelésen, kibővítve szempillafestéssel. Felrakom a festést, ezen esetben behunyt szemmel végezzük a műveletet, egyébként, súlyos károkat okozunk a szeretett kuncsaft szemén, ami baromira rontaná népszerűségünket és bevételünket.
Kicsiny polcomon volt néhány igen finom bonbon, klasszikus színes fóliába csomagolva.
Kérdem én Györgyikémet, elütjük-e a kémiai folyamat lezajlásának unalmas perceit egy kis boldogsághormont termelő csokikával.
Naná, hogy IGEN !
Magamhoz vételezek kettő darab, kihangsúlyozom, klasszikus színes fóliába csomagolt bonbont és egyet a becsukott szemű vendég kezébe nyomok. Kibontom a sajátomat, élvezettel fogyasztom, közben megkérem Györgyit adja nekem a bonbonjának csomagolását, azt is kidobom a kukába az enyémmel együtt.
– Muvvennpaapivv? – kérdezi számomra ismeretlen nyelven Györgyike.
– Hát amibe be volt csomagolva a csoki! – válaszolok csodálkozva.
– Mééév ev be van csomagoovva? Úúúvivteen, én meg avt hittem ev valami nagyon fuva új bonbon. Gondoltam if, nem rofff, de a jótól if mefffe van.
– Drága szent kenyér! Te Györgyi baba, mostmáán szopogasd ki ügyesen az az értékes tápanyagot abból az emberi fogyasztásra alkalmatlan fóliából, oszt köpd ide bátran a tenyerembe, van benne papírzsepi, hogy kevésbé legyen ciki!
Konkrétan fuldokoltunk a nevetéstől.
Imádom, az ilyen és ehhez hasonló szitukat a kicsiny műhelyemben.
Ezek a felszabadult percek és persze az érintés energiája, melyet kezelés közben kap a kedves vendég, szépíti meg a testet és a lelket. Határozottan ellenzek minden természetellenes, a bőrt megerőszakoló eljárást, a csokipapírt is beleértve.
Beszélgess, nevess, egyél egy jót, bátran érints és töltődj szeretettel!
kép Töreky Ákos
