A mai világunkban mindig van valamilyen hang, zaj, vagy a rádiót hallgatjuk, vagy ilyen-olyan lejátszó eszközön, de folyamatosan hangok vesznek körül. A csend már szinte rémisztő a mai ember számára.
Ha egy pillanatra csendben maradsz, akkor megszólal a lelkedben a zene.
Régebben volt lehetőségem lovagolni, több féle lelkületű lovat ismerhettem meg.
Más a lépte egy lipicai kancának, mint egy angol telivérnek. Sőt egy hidegvérű csődör földrengető lépte is csodás ütem.
Furcsa volt, hogy minden lónál más-más zene jutott az eszembe. Dúdoltam a dallamát, ha ismertem a szövegét, akkor énekeltem. A lovak lelke erre mindig megnyílt. Nem is tudom, hogy ők sugallták a zenét vagy belőlem indult a lovaglás üteme miatt, de minden lónak más-más a zenéje.
Kezdő szinten lovagolok és hobby lovas kategóriába tartozom, de valahogy könnyebb volt együttműködni velük. A könnyebb együttműködés miatt a fejlődésem is gyorsabb volt.
A lovakkal kapcsolat is megváltozott, felértékelődtek számomra, olyanok lettek mintha megszelídítettem volna. A ló szemében is más fény csillogott, ha rám nézett.
De a többi állat is szereti a zenét, a dallamokat.
A libáimnak szoktam énekelni, beszélgetek is velük. Az állatok szeretnek figyelni. A liba egy házőrző kutya segítőjeként működik, ha bárki jön, a liba jelez, köszön, morog, ki hogy gondolja, de ha rászólok, hogy csend, azonnal abbahagyja. Más hangon énekel ha csak unatkozik, vagy ha egy társa bajba került.
Kicsit ez is zene.
A zene a szelídítés egyik eszköze? Vagy csak abban segít, hogy a két lélek találkozzon? De vajon mit is jelent megszelídíteni valakit?
Ez az a szó, amit mára az emberek elfelejtettek.
A mai világban birtoklunk, de nem szelídítünk. Sok dologgal, javakkal rendelkezünk, de abban nincs benne a megszelídítés, könnyen megszerezzük, és megválunk tőle, csak használati cikknek tekintjük, ha élőlény akkor is.
Pedig a világ nem megvehető és eldobható.
A lelkek összecsengenek.
Ez két ember között is működik, megérzik a másik zenéjét, lelkét. Nem hiszem, hogy egy embernek csak egyféle zene van a lelkében. Minden ember más zenét szólaltat meg bennünk.
Egy ló viszonylag egyszerű – szeretem, nem szeretem – módon fejezi ki az érzéseit. Soha nem fogja megjátszani magát. Egyszerű, végtelenül tiszta lélek.
Az emberi kapcsolatok bonyolultak.
Az első benyomásnál megjelenik az első zenei hang. Majd elkezdünk ismerkedni és megjelenik a többi hang is.
Ha megismerek egy embert, kötődni kezdek hozzá, előfordul, hogy megszólal valamilyen zene a környezetünkben. Ez a dallam valamiért innen kezdve hozzá tartozik, és a kettőnk kapcsolatához kötődik számomra. Ha meghallom valahol, őt juttatja az eszembe.
Biztos más is tapasztalta már ezt.
Több éve hajt a kíváncsiságom, figyelem az érzéseimet. Nézegetem a dalok szövegét és mindig pont azt az érzést tükrözik vissza, amit érezek az iránt az ember iránt.
Lehet ez minden esetben véletlen?
Annyi embernél figyeltem már ezt meg. Az érzés, a kötődés mértéke mindig más volt, de a kapcsolatunkhoz tartozó érzéseket teljes egészében lefedte.
A zene kicsit olyan számomra, mint a matematika. Segít tájékozódni egy láthatatlan rendszerben.
Azt is megfigyeltem, hogy ha az érzéseim rendben vannak, akkor tiszta hangon tudok énekelni. Így szoktam magam vizsgáztatni, figyelni mit is érzek. Tiszta vagy hamis.
Miyen egyszerűvé tudnánk tenni az életünket, Ha a kapcsolatok indulásakor megvizsgálnánk, hogy a hang tisztán vagy hamisan szólal meg bennünk.
szöveg Rika naplója
emtévé
