Puha homokba, földbe fúródott cserepek, ki tudja hogy kerültek oda, milyen eső mosta-vitte őket, sodorva egy másik időtlen korból, amikor még szép volt a világ, amikor még madarakkal díszített tányérokból ettek az emberek, és nem puffasztott műanyagból.
Keseregjünk?
Nem kesergünk.
Minden változik, s a változás önmagában nem jó és nem rossz.
Változás.
Így egyszerűen, minden mellékzönge nélkül.
De azért az érző léleknek, e töredékeket nézve, fáj kicsit a most dísztelensége.
szöveg Pálfalvi Dorottya
kép Pataki Takács Edit
emtévé
