Egy barátja megkérte az idős Dumas-t, ugyan küldené el neki a makaróni receptjét, ha már úgy is Nápolyban él és szakácskönyvet készül kiadni.
Dumas meglepődött (mindig is utálta a makarónit), majd zavarában levelet írt Rossini mesternek, kérvén a receptet.
Természetesen! – mondta a maestro, és meghívta az írót egy fenséges makaróni vacsorára.
Dumas azonban csak piszkálta az ételt. Rossini feldühödött, és közölte, az író méltatlan a receptre.
Persze “A három testőr” szerzőjének sem kellett több, városszerte elhíresztelte, hogy Rossini nem is tud főzni, igaz, már komponálni sem. Operái olyanok, mint a makarónija: plitty-platty-plutty.
De recept nem volt.
Szerencsére pár nap múlva becsöngetett Dumas-hoz Grillo márki, a híres olasz tragika, Ristori asszony férje. Dumas, aki már kezdett betekeredni a makaróni problémába, egyből megkérdezte
– Tud makarónit főzni?
– Én nem – válaszolta a jámbor férj -, ám épp azért jövök, hogy meghívjam vacsorára. Biztosíthatom, főzőmesterünk Nápoly legjobb szakácsa.
– Pompás! – kiáltotta Dumas.
A vacsora napján aztán kivonult a konyhába, és mindent aprólékosan feljegyzett.
Hozzávalók
- négy font felsál
- egy font füstölt sonka
- négy font paradicsom
- négy fej fehérhagyma
- kakukkfű
- babérlevél
- petrezselyem
- fokhagyma
- mehet bele szárzeller is
A húst forró zsiradékban körbepirítjuk, beletesszük a hozzávalókat, felöntjük vizzel, sózzuk, borsozzuk és borral locsolgatva pároljuk.
Aztán belekeverjük a paradicsomot, felöntjük húslével, és mehet 2-3 órára a sütőbe.
Ha kész, a húst akár ki is dobhatjuk – persze inkább megesszük kapribogyóval – mert nekünk csak a szószra van szükségünk.
Sűrítjük, pépesítjük, aztán beleöntjük a zitába. A zita a legnagyobb makaróni (a canelloni most nem számít), közepes testvére maccheroncelli, legkisebb húga meg spagetti.
– Szóval – mondta az öreg makarónimester, felemelve az ujját – egy szép cserépedényt olívaolajjal kikenünk, bele egy réteg közepesen főtt zita, reszelt parmezán, bazsalikomlevél, meglocsoljuk a szósszal, majd újra tészta, sajt, szósz, amíg el nem fogy. A tetejére a maradék szósz kerül, rá néhány kocka vaj.
Tíz perc forró sütő.
Amikor kész, elkiáltjuk magunkat: Éljen Garibaldi!
De Dumas-t ez már nem érdekelte. Lefőzte Rossinit. Övé a hiteles recept.
Pedig az öreg szakács még mesélt volna ezt-azt.
szöveg Vinkó József
emtévé
