Mi lesz veled, mi lesz az életedből, ha a gépek, a használati eszközök föllázadnak?
Vagy ha mondjuk valamilyen okból tartós hiány lesz az energia forrásokból?
Ja, hogy ilyen nem fog történni…
Most megnyugtattál!
Én azért keszülök a legrosszabbra, így nem érhet meglepetés.
Folyamatosan minimalizalom a szükségleteimet.
És nem csak azért, mert fel akarok készülni egy katasztrófára,
hanem azért, mert IMÁDOM ezt az életformát,
mert csak ebben hiszek!
A szükségletek minimalizálásában látom a jövőt.
Életterünk sokkal több lehetőséget rejt a jelenlegi kihasználtságánál. Csak lakó ingatlanként nem kívánom tovább fönntartani, már nincs szükség ekkora házra.
Egy Életiskola működtetéséhez viszont kiváló adottságokkal rendelkezik.
Lételem a természettel való együttélés, harmónia ember, állat, növény közt.
Az itt eltöltött idő alatt megszerzett tapasztalataimmal szilárd alapokat sikerült lerakni, amire az általam elképzelt életiskolát építeni lehet. A bennünket körülvevő egyre betegesebb világ okozta kihívásokra véleményem szerint csak együtt működve, közösségeket alkotva találhatunk megoldásokat. Még pedig úgy, ha egy követhető értékrend köré csoportosulva egymásra találnak a hasonlóan gondolkodók.
Az Életiskola oldalon ezt látom kibontakozni.
Külön öröm számomra az érdeklődők sokszínűsége. Ez elengedhetetlen feltétele a sikeres együttműködésnek, és az is, hogy nem a profitszerzés, hanem a befektetett munkával egyenesen arányos jövedelem a cél.
Mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy nem vehet el többet, mint amennyit ad.
A pénz, a birtokolt vagyon hosszabb távon nem feltétlenül jelent biztonságot, csak a szabadság illúzióját kelti. Bármilyen válság, pillanatok alatt elsöpörheti. Egy jól együttműködő közösség biztonságot nyújthat ilyen esetekben is.
Pénzzel lehet vásárolni sok sok függőséget, de teremthetsz vele függetlenséget is.
A városnak szüksége van a vidékre, és fordítva is így igaz.
Szeretném, az Életiskolán belül összekötni a vidéken élő termelőt, és a városban élő, jó minőségre vágyó vevőt.
Mindent megteszek, hogy tovább népszerűsítsem a természetközeli fenntartható életmódot.
Szívesen osztom meg tapasztalataimat.
Egy éve már, hogy házamban is fogadom az ide látogatókat.
Szeretnék kidolgozni egy modellt, fél illetve egy hektáros mintagazdaság megépítésére, a nulláról indulva. Ennek a bemutatásaként épülne föl a legolcsóbb, természetes, helyi anyagokból egy ház. A területet őshonos állatokkal népesítenénk be, helyi gyümölcsfákkal, zöldségeskerttel tennénk termővé.
Szeretném megmutatni, hogyan lehet ezt a semmiből, pusztán egy földdarabon létrehozni. Ennek az építésébe, be is lehetne kapcsolódni. Ezzel is szeretném segíteni a vidékre költözők kevés pénzből történő elindulását.
Úgy gondolom, szükség van Életiskolára.
A fogyasztói társadalom a „még több sem elég” életvitelével, a profit oltárán égeti a jövőt.
A folyamatos növekedésre épülő világgazdasági modell, évtizedek óta válságból válságba zuhan. Jelenleg is csak a világ jegybankkárjai által összehangolt, fedezet nélküli pénz nyomtatással tartható lélegeztető gépen.
A vészharangok régóta konganak, és ezt egyre többen hallják.
Egyre többen próbálnak kitérni a pazarló világ mindent maga alá temető lavinája elől.
Közben a városban és a falun nagy részben városi életmódot folytató lakosság, lassan mindentől függőségi helyzetbe kerül, és ezáltal – észrevétlenül – teljesen kiszolgáltatottá válik.
Az Életiskolák, a példamutatás, a szemléletmódváltás ezen a kilátástalan helyzetben levő rétegen is sokat segíthetne.
Szükség van olyan helyekre, ahol gyakorlati tudásból lehet meríteni az egyszerű természetközeli fenntartható életmód elsajátításához.
Nem csak arra az esetre, ha a jelenleg „olajozottan” működő társadalmi berendezkedés fogaskerekei közé egy előre nem várt esemény éket verne.
Működő példákat kell mutatni a fiataloknak, a vidéki élettel kapcsolatban. Ehhez szemléletmódváltásra, és a beégett programok törlésére, szoros együttműködésre van szükség.
Én csak egy apa vagyok, aki évek óta egyedül neveli három lányát. Akit egyre többen keresnek meg olyanok, akik változtatni szeretnének életükön. Merjünk nagyot álmodni!
Én hiszek az összefogás erejében!
Másfél éve az első rólunk készült filmben elhangzott tőlem egy mondat.
Tegyük jobbá ezt a világot!
Ezt ma is így gondolom…
Én ehhez a leírt terveimmel, és az életterünkkel tudok hozzájárulni.
Gondoljátok végig, ti mivel tudtok hozzájárulni, hogy élhető legyen az életünk.
Mindannyiunké!
szöveg Szombathelyi Tibor
Életiskola Bárdudvarnok
emtévé
