A valóságot mi teremtjük magunknak. Az a valóság, amit annak hiszünk.
A mókuskerék, akármilyen gyorsan tekered, mókuskerék marad, a haladás illúzióját keltve. A cél, ami szemed előtt lebeg, soha nem válik elérhetővé, mert mindig pont egy karnyújtásnyira lesz tőled. Így kell lennie, különben nem tekernéd tovább a mókuskereket. Olyan ez, mint a csacsi meséje, aki azért ment előre mert a bakról egy nyaláb szénát lengettek az orra előtt, pont olyan távolságra, hogy ne érje el. Össze is esett holtan, ahelyett, hogy megállt volna legelni.
A mókuskerék is ilyen csapdahelyzet, tekerheted lassabban, gyorsabban, mindegy. Kijutni egyetlen módon lehet belőle, ha kiugrasz oldalra. Igaz, hogy esés közben megütöd magad, és az is igaz, hogy csak kevés dolgot vihetsz magaddal, de ami tényleg fontos az veled marad, és szabad leszel.
Pálfalvi Dorottya
kép Edit Álomvilága
emtévé
