Jean M. Twenge pszichológus, a San Diegoi-i egyetem tanára 25 éve foglalkozik generációs különbségek vizsgálatával.
Könyvének címe:
Napjaink okostelefonra rágyógyult gyerekei miért nőnek fel kevésbé lázadóan, toleránsabban, boldogtalanul – teljesen felkészületlenül a felnőttkorra – és mit jelent ez nekünk.
Hosszú cím, hosszú probléma…
Twenge arról ír, nagyjából 2012-re datálható, hogy hirtelen megváltozott a tinédzserek érzelmi állapota és viselkedésük, a korábbi, millenniuminak (1980-2000 között születettek) nevezett nemzedékre még jellemző vonások ebben az időben tűntek el.
A pszichológus azt állítja, ilyet addig nem tapasztalt.
A 90-es években született fiatalok és elődeik között a legnagyobb különbség az volt, ahogyan látták a világot.
A mai kamaszok már abban is különböznek, hogy miként töltik az idejüket.
Mi történt 2012-ben, ami ilyen drámai változásokat okozott a viselkedésükben?
A nagy 2007-2009-es recesszió élesen hatott a millenniumi generációra. Ők még valahogy elhelyezkedtek a munkaerőpiacon, de ami fontosabb, éppen ez volt az a pillanat, amikor a lakosság több mint felének lett okostelefonja. Az 1995 és 2012 között született nemzedéknek a tagjai okostelefonokkal nőnek fel, már azelőtt rendelkeznek Instagram fiókkal, mielőtt elkezdenék a középiskolát, és nem emlékeznek az internet előtt időkre. Twenge iGenerationnak, röviden iGen-nek nevezi őket. A millenniumi generáció tagjai is az interneten nőttek fel, de még nem töltötték az idejüket éjjel-nappal a neten.
Az Igeneráció legidősebb tagjai korai serdülők voltak, amikor az iPhone 2007-ben bevezetésre került, és középiskolás diákok, amikor az iPad bejött 2010-ben. Egy 2017-es felmérés szerint, ma már négyből három gyerek iPhone-tulajdonos. Az okostelefon hatása messze túlmutat a szokásos aggodalmakon, alapvetően változtatta meg az amerikai tinédzserek életének minden aspektusát, társas kapcsolataikat és mentális egészségüket. A változások minden családot érintenek, nem számít, hol élnek, milyen körülmények között.
Rendkívül furcsa és idegen lehet ez mindazoknak, akik még emlékeznek az analóg világ kamaszaira. A pszichológus azonban azt mondja, nosztalgiázás helyett többre megyünk, ha megpróbáljuk megérteni, mi folyik körülöttünk. Vannak generációs változások, amelyek pozitívak, vannak, amelyek negatívak, sok jelenség mindkettőt is jelenti. A saját szobájukban kényelmesebb az élet, mint egy autóban vagy egy szórakozóhelyen, így kétséget kizáróan a mai tinik sokkal nagyobb biztonságban vannak fizikailag, mint elődeik valaha is voltak. Az amerikai statisztikák azt mutatják, kevesebb autóbalesetet szenvednek, és kevésbé hajlamosak az alkoholfogyasztásra.
Viszont többen lesznek öngyilkosok
Pszichológiailag azonban sokkal kiszolgáltatottabbak, a kamaszkori depresszió és az öngyilkosságok aránya 2011 óta megemelkedett. Nem túlzás az állítani, hogy az iGen az elmúlt évtizedek legrosszabb mentális állapotát mutatja. A romlás nagy része a telefonjukra vezethető vissza – állítja Jean M. Twenge.
Persze soha nem egyetlen tényező alakítja egy generáció jellemzőit. A szülők nevelési stílusa nem változik olyan gyorsan, ahogy az iskolai és kulturális környezet sem. De az okostelefon és a közösségi média beláthatatlan erejű földrengést okozott. Komoly bizonyíték van arra, hogy a fiatalok kezébe került eszközök mélyreható hatást gyakorolnak az életükre, és boldogtalanná teszi őket.
Amikor a pia és a cigi és a szex volt a menő
A hetvenes évek kamaszainak lázadása elsősorban a dohányzásban és az ivásban fejeződött ki, a X-generáció (1965-1976 sz.) korán szerzett jogosítványt, hogy leléphessen otthonról. Ennek a függetlenségnek mára megszűnt a vonzereje, a fiatalok otthon ülnek, szüleik nélkül elég ritkán hagyják el a házat. Az amerikai adatok szerint a 2015-ben érettségizettek kevesebbet jártak el szórakozni, mint akik 2007-ben nyolcadikosok voltak.
A mai amerikai tinik alig randiznak, szexuális aktivitásuk is jóval később kezdődik. 1991 óta a tizenévesek szexuális aktivitása 40 százalékkal csökkent, ennek következtében sokkal alacsonyabb lett a tinimamik száma is.
Egészen megdöbbentőnek találja a pszichológus, hogy az autóvezetés – az amerikai kultúrában a szabadság szimbóluma volt mindig is – sem érdekli ezeket a tiniket. Persze kitűnő sofőrjeik vannak szüleik személyében. Mint ahogy az is különös, hogy az anyagi függetlenség nem hozza lázba őket, elődeik mindent megtettek, hogy zsebpénzhez jussanak, ám ez sem jellemző az Igenerációra. A felnőtté válás és az azzal járó felelősségvállalás messze kitolódik. A mai 18 évesek úgy viselkednek, mint a korábbi 15 évesek, a gyermekkor a középiskoláig nyúlik.
Miért várnak olyan sokat a mai kamaszok a felnőttkor felelősségvállalásával és örömeivel?
Twenge az állítja, nagy szerepet játszanak ebben a gazdasági változások és a gyereknevelési gyakorlat megváltozása. A szülők inkább arra ösztönzik a gyerekeiket, maradjanak otthon, és csak a tanulással foglalkozzanak, ne vállaljanak diákmunkát. Úgy tűnik, a tiniknek tökéletesen megfelel ez a leosztás, de nem azért, mert annyira szorgalmasak lennének, hanem mert így minden idejüket az okostelefonra fordíthatják. Amerikai tanulmányok már azt is kimutatták, hogy valójában kevesebb időt fordítanak a gyerekek a házi feladataikra, mint a korábbi nemzedékek. Sportolni vagy diákklubokba még eljárnak, de mivel nem dolgoznak, így mindenképpen több szabadidejük van, mint korábban.
Hogy mire fordítják?
Ülnek a szobájukban, telefonoznak és szoronganak
Igaz, hogy több időt töltenek otthon, de egyáltalán nem szorosabb a kapcsolatuk a szüleikkel. Ha együtt is van a család, a kamasz a telefonon lóg, snapchatal a barátaival, végtelenített üzenetváltásokat folytat. Sokkal többet, mint a korábbiak, de személyesen sokkal kevesebbet. Nem lógnak a téren, nem mennek le focizni, strandolni – mert mindezt helyettesítik az alkalmazások és a virtuális tér.
De ettől nem boldogok
Minél több időt tölt valaki képernyő előtt, annál kevésbé lesz boldog. A heti 10 óra a vízválasztó, akik ennyit vagy többet töltenek a virtuális világban, azoknak 56 százaléka boldogtalannak mondja magát. Akik személyesen is tartják a kapcsolatot a barátaikkal, azok sokkal kisebb arányban éreznek így. Az is kiderült, hogy minél többet látogatják a gyerekek a közösségi oldalakat, annál jellemzőbben fognak igennel válaszolni a magányosságukat firtató kérdésekre.
Félreérthetetlenül bebizonyosodott, minél több időt töltenek a tizenévesek kütyüiket bámulva, annál valószínűbb, hogy megjelennek rajtuk a depresszió tünetei. Sokkal jobb állapotban vannak azok a kamaszok, akik sportolnak.
Ami a legdrámaibb, hogy 35 százalékkal nagyobb valószínűséggel jelenik meg az öngyilkosság kockázata azon tizenévesek körében, akik naponta három órát vagy többet foglalkoznak elektronikus készülékkel. Ennek nyilván további okai is vannak, nem csak a technológia.
A lányok sokkal rosszabb állapotban vannak
A fiúk depressziós tünetei 21 százalékkal nőttek 2012-től 2015-ig, míg a lányoké 50 százalékkal. Az öngyilkosság számának emelkedése is hangsúlyosabb a lányok körében. A lányok közül sokan megtapasztalják az internetes zaklatást. A fiúk fizikailag zaklatják egymást, míg a lányok nagyobb valószínűséggel teszik ezt úgy, hogy aláássák az áldozat társadalmi helyzetét vagy kapcsolatait.
A közösségi média pedig nonstop platformot biztosít mindehhez. Nemrég kiszivárgott egy dokumentum, amelyben a Facebook lehetővé kívánta tenni a hirdetők számára, hogy a tizenévesek érzelmi állapotát bemérve tehessenek ajánlatot. A Facebook elismerte, hogy a dokumentum valódi, de azt tagadták, hogy olyan eszközöket kínálnak, amelyek érzelmi állapotuk alapján célozzák az embereket.
Mi a megoldás?
Egyértelműen az, hogy ki kell kapcsolni a gépeket és vissza kell térni a való világba. A gyakorlatban persze teljesen irreálisnak tűnik ez, de a járható út akkor is a korlátozás.
Twenge azt tanácsolja, meg kell tanítani a kamaszoknak a józan, mértékletes használatot.
Ha megértik, hogy a gondjaik összefüggésben vannak az eszközhasználattal, attól érzik rosszul magukat, mert lájkokra vadásznak, mert elhanyagolják a valódi világ valódi örömeit, akkor partnerek lesznek abban.
emtévé
