Tegyük fel, hogy az államok azért kellenek, – elvben, legalábbis ezt szeretnénk hinni, – mert egy erősebb, összetettebb, struktúra erősebbé tehet egy fajt.
Bár ez nem mindig igaz.
A működő államhoz beosztások kellenek, hiszen pont az az előnye, hogy nem kell mindenkinek mindennel foglalkoznia. A beosztásnak úgy kellene működnie, hogy a lehető leginkább rátermett egyed kapjon minden speciális feladatot.
Abban az esetben viszont, ha a beosztás ranggá alakul, az egész elveszti lényegét. Az állam egyszerű uralommá válik az egyeden.
A természetes közösségekben is látunk beosztásokat, bár ezeket a beosztásokat, saját fajunk történelmének tükrében, sokszor rangnak véljük. (hangyakirálynő) Pedig nem azok.
Ha az állam elkezd rang alapon létezni, átalakul egy új organizmussá, amiben a nép nagy része csak táplálék.
Táplálék szellemi, gazdasági és fizikai értelemben. Vagyis már valójában nem része az államnak, így a társadalomnak sem, mint ahogy a levágandó sertéseket sem számoljuk oda.
Viszont ha ez bekövetkezik, a nép is válhat önálló organizmussá és elpusztíthatja az őt fogyasztó, most már ellenséges lényt.
Az emberi erkölcs igen gyenge dolog.
Még a legnyitottabb forradalmárból is egy betokosodott diktátor lesz, ha elég időt kap az uralkodásra.
Ám valamiért, ezt az emberiség nem akarja belátni, még több ezer éves tapasztalás után sem.
Mert az egyén gyenge, a tömeg buta, és mindkettő a másiktól várja az igazolást arra, hogy jogosan ilyen.
Általában meg is kapják ezt.
szöveg Somlai Tibor
emtévé
