Örökkön örökké

 

Verset írni nehéz. Jó verset pláne. Olyat, amire azt mondja az ember, hogy ez szívemből fölszakadt sóhaj, na olyat, csak a kiváltságosok tudnak írni, akiket nemcsak homlokon csókolt a múzsa, de be is költözött hozzájuk lakótársnak.
PETHES MÁRIA múzsával lakik, és keserédes méz csorog minden sorából, illatok szállnak a magasba és érezhetőek a színek. Képeket vetít elénk a verseivel, általa fellibben egy fátyol, ami egy másik dimenziót takar, a lélek mélyén hullámzó folyamatok, folyamok mikéntjét, és irányát.
Az érzéseket nem lehet szavakba önteni, de mit csináljon a költő? Mégis csak a szavak alkalmasabbak leginkább erre, ha nem így lenne, festő lenne, vagy zenét szerezne. Szavakkal érzéseket közvetíteni akkor lehet, ha valaki írás közben lemeztelenedik. Zsigerig lenyúzza a bőrét. Fájdalmas sztriptíz ez. Nagyon is fájdalmas. Sebek nyílnak, amik heg nélkül zárulnak szavakká a papír hidegén.

379303_528039590569520_1248903124_n

emtévé Nem félsz a kitárulkozástól?

Pethes Mária Nem, nem a kitárulkozástól félek. Minden versemben szégyen nélkül mutatom meg magam; a gravitációnak engedelmeskedő testem, a sebektől ékes lelkem, és néven nevezem a fájdalmaimat, félelmeimet. Úgy élek, ahogyan írok, és úgy írok, ahogyan élek. Őszintén, mert csakis így lehet. Sokkal inkább félek az önhitt butaságtól, a telhetetlen hatalomvágytól, az emberséges viselkedés kihalásától. Verseimmel tüntetek azok mellett, akik naponta megélik az előítéleteket, a terjedő rasszizmust, akik kiszolgáltatottá lettek, mert öregek, betegek, mert minden művésznek ez a dolga.

emtévé Termékeny vagy. Tizennégy versesköteted és egy regényed jelent meg eddig. Emellett rajzolsz, üveget festesz, amit megérintesz, azon rajta hagyod a lenyomatod. Szép, fájdalmasan szerethető, olyan pethesmaris.

533232_456467921060021_13606441_n

Pethes Mária Amíg van miről írni, addig kell. És van miről, még ha fájdalmas témák is ezek. Nem csak a szerelem, a szeretett személy(ek) elvesztéséről, más dolgokról is írok. Metaforáimat értik a művelt emberek. Nem törekszem arra, hogy mindenki elfogadja, szeresse a stílusom, de arra igen, hogy felkeltsem az olvasók figyelmét érdemtelenül elfeledett, kevéssé ismert költő óriásokra, akiknek gyakorta ajánlom verseimet. Így vettem sorra a Nobel-díjas költőnőket az Egy vagy a közös térrel című kötetemben.

emtévé Sokan tudják rólad, hogy milyen szenvedélyes, tragikus végű szerelem fűzött Péli Tamáshoz a nagy tehetségű, Holland Királyi Akadémiát végzett cigány festőművészhez. Gyönyörű, borongós színvilágú képei mély nyomot hagynak a szemlélőben.

10636187_856769411029868_3272116806546633470_n

Pethes Mária Életem legizgalmasabb, boldogabb tíz éve volt, amit Vele élhettem. Egyetlen festménye sem maradt visszhangtalanul bennem. Az együtt töltött idő alatt festett képeihez mindhez írtam verset. Egymást ihlettük. A szerelmen kívül alkotótársak voltunk, reptettük egymást. Rendszeresen feljártam hozzá a műterembe, belekucorodtam a nagy sárga fotelbe és felhúzott térdemen írtam a készülő festmény bennem születő történetét. Egy alkalommal, amikor a Marionett játékos című képét festette, megakadt. Kiállt a bűvös körből, ahol dolgozott a festőállványra állított művén. Nézegette elégedetlenül: Te hol tartasz? – szólt hátra a válla fölött. Én kész vagyok – feleltem. Hogyhogy kész vagy? Még sehol sem tartok a képpel! – zsörtölődött. Na, Olvasd fel – mondta szelídebben. A versem felolvasásában éppen ott tartottam, hogy szomorú kanca szempillája, amikor felcsattant: Milyen kanca, milyen ló, Marika?! (mindig lemarikázott, ha mérges volt rám, amúgy Gyöngyömnek hívott.) Odatipegtem az állványhoz, és a levegőben az ujjammal körülvezettem az általam látott lófejet. Itt a szeme, a tág orrlyuka.. Tamás csak hüledezett. Állt és egyre mélyebbre nézett a festménybe. Tényleg… tényleg itt van – mondta és odafestette.

emtévé Én úgy gondolom, hogy egy embert nem lehet a származása alapján megítélni, mindenkit csak a saját emberi értékei alapján lehet megismerni, hogy gondolkodik, hogyan cselekszik, mennyire akar hozzátenni valamit a világ szerethetőbbé tételéhez. Te hogy gondolkozol erről?

Pethes Mária Eszmélő koromban a nagyszüleimnél nevelkedtem. Nagyapám – aki Péli Tamás mellett ihletője és főszereplője a Zenekar című regényemnek – tanító és karnagy volt. Tanítás után hazakísérték zenekari növendékei, hogy az udvarban gyakoroljanak. Volt köztük mindenféle származású, de akkoriban teljesen természetes volt ez. Senki sem zsidózott, cigányozott. Ezekkel a kis zenészekkel játszottam én is. Nekem minden ember ember. Aztán, amikor jobban megismerek valakit, akkor derül ki róla, hogy milyen ember. Kerülöm a gyűlölködőket, a haragot szítókat, a másokat lenézőket, a kiszolgáltatottakba belerúgókat. És Petőfi szavával élek: A zsarnokoknak és a rabszolgáknak nem tudok megbocsátani.

181130_449543408419139_157704804_n

emtévé Alkotó emberként hogyan éled meg ezt a nagy sötétséget, ami el akarja borítani a mi szép világunk szép egét, az emberi szellem letompításával?

Pethes Mária Két oka van ennek a tudatos népbutításnak. Az egyik, hogy az ostoba, a gondolkodni képtelen veszélytelen. Sajnos azonban a fotelban a tévé előtt elkényelmesedett, együgyű sorozatokon nevelkedettek nincsenek tisztában azzal, hogy a tudatlanság nem ad feloldozást. A másik oka, hogy a középszerűek úgy biztosítják az uralmukat, ha a tehetséget értéktelenné, láthatatlanná, olvashatatlanná teszik.

emtévé Mekkora a hatásköre, és mekkora a hatásfoka ma egy művésznek?

Pethes Mária Sajnos ez is politikai hovatartozás függvénye. Ha belegondolok, a különféle rendszerek hány zseniális alkotót szorítottak háttérbe. Azonban sok kortárs művészt keserít el az elismerés hiánya. Én rendületlenül hiszek József Attilának. Ő azt mondja, hogy „A mű nem annyira a művész, mint inkább azok által él, akik szeretik a művészetet, és azért szeretik, mert keresik az emberséget.” Nos, nekem ekkora hatáskör éppen elég, nem vágyom nagyobb elismerésre, mint hogy sokan keresik és találják meg az én verseimben az emberséget.

emtévé A te írásaidért, munkáidért rajonganak az emberek. Meg tudsz ebből élni?

10364111_10206502912402728_6808641326265432025_n

Pethes Mária Egyértelműen nem lehet az írásból megélni. De nem is azért ír az ember, hanem azért, mert hogyha nem írna, megfulladna. Akkor szoktam festeni, ha nem jönnek a megörökítésre méltó szavak. A mű létrehozásának édes kényszere ott munkál állandóan az agyban. Van, akinek az utazás, a vásárlás a szenvedélye, nekem az alkotás, a könyvkiadás. Az általam létrehozott alkoTÓház fennállása óta huszonnyolc könyv jelent meg, ebből tizenöt az enyém, tizenhárom más alkotótársamé.

emtévé Tőlem már sokszor megkérdezték miért nem adom fel, mindig azt válaszolom, mert a hitem mindennél erősebb, hogy szebbé tegyem a világot, és megmutassam az embereknek, hogy milyen szép az élet, és az a Föld, ahol élnek. Te miért nem adod föl?

Pethes Mária Sosem gondolkodtam ezen. A föladás egyenlő a halállal. Én már megjártam a halál útját többször is. Egyszer a műtőasztalon és további négyszer, amikor stroke-ot kaptam. De túléltem. Magamért, a szeretteimért, akiknek szüksége van rám. Akkor is azért tornáztattam a kórházban a kezem, hogy mielőbb versbe tudjam szedni, ami velem történt, hogy másoknak erőt, kapaszkodót adjak. Hogyan adhatnám fel én, ha Istennek, a Sorsnak terve van velem?

szöveg Pálfalvi Dorottya
kép Cserje Zsuzsa, Bizsu Bernáth Zsuzsanna

emtévé