a bizonytalanság pokla kínja dübörög ölemben
a fájó nemtudás nemértés
önmagam marom helyetted
s bánattal kenegetem az okozott sebet
örökkön örökké harc és árulás
nemértés, önvád
elfogadni elfogadhatatlan
hogy nyújtanám kezem
de tudom, hogy nincs hova
érinthetetlen hideg szívek
hontalan honában bolyongok
egy picike fényt máshonnan keresve
de csak belőlem árad…
emtévé
