Dicsfényt már mindenki látott, aki látott életében szentképet.
A szentek feje körül szokták arany Nap-koronggal, vagy arany koszorúval ábrázolni.
A “dics” tiszta fényt, arany ragyogást, Isteni ragyogást jelent. Aki dicstelen, ennek híján való.
Aki dicső, az mentes az anyag hívságától, győzelmet aratott egója felett.
Képes megélni egyként önmagát, a Mindenséggel.
Ebből egyenesen következik, hogy nincs dicső háború, mint ahogy dicsőséges hadvezér sincs.
Azért senkit nem illet dicséret, mert embereket mészároltat le, egy szentnek hazudott, valójában anyagi érdek vezérelte hadjáratban.
A dicsfényt utánzó arany koronát éppen azért kell a homlokukra illeszteni, hogy becsapják vele az embereket, akik az arany koszorúra, még a mélytudatukból emlékeznek, s ebben a helyzetben dicsfényként fogják értelmezni.
Ez magával hozza a többi következtetést, ha dicső, akkor hatalma van, és akkor uralkodhat.
Hamis a kód, mi mégis hiszünk neki.
részlet Pálfalvi Dorottya A MAGYAR NYELV KÓDJA című könyvéből
kép Szép Valéria
emtévé
