Valahogy elfogytak a versek,
szavak…
elfogytak lelkemből…
Nem tudom…
nincs mit mondanom
oly sok szót szóltam szívvel, hévvel neked
de rólad minden lepereg
érzéketlen nézed
rajongó, vagy bánattal telt lelkem
minden rezdülését
nincs kapu faladon, melyen beléphetek,
simíthatom vagy dörömbölhetek,
mindegy neked,
hát elmegyek.
Nem nézek hátra
mert tekinteted –
tudom – úgysem követ.
(megjelent Pálfalvi Dorottya: SZÍV SEB ÉSZ című verses kötetében)
emtévé
