Pálfalvi Dorottya REPÜLÖK A VÁROS FELETT

Repülök a város felett
kezemmel a felhőt fogom
lábujjamnál templomtorony

csillagos ég hátam megett
lassan magam után húzom
pettyes, éjszínű uszályom

temetőben mécsek égnek
világító bogárhátak
s néha felfénylik a bánat

emtévé