beléd marnék, de nem lehet
elengedted a kezemet
fénylő éjszakák nyomán
halkan jár a délutáni csend
tompán zuhan le, hangtalan
az alaktalan este, nem vagy itt
sohasem hitt álomként foszlik
emléked a semmibe
mi hozott ide, mi hozott ide
nem tudom, te sem tudod
a gondolatomat hallgatod
egy távoli ködbe burkolózva
nincs már alakod, emléked se
szétfoszlott lassan az ölembe
érintésed tompa súlya
kép Katerina Plotnikova
emtévé
