Mozdulatlanság ül bennem,
megrekedt erő
nem valami felemelő
a lét vagy lélekzet rekedt meg
a napok peregnek
erőtelen szemek
maggá, életté nem vált folyamatok
azt érzem elakadok
tekinteted keresve
nézek szembe
az ablak mögött rejtőző sötétben
tükröződve néz vissza rám
saját tekintetem
talán erőt meríthetek belőle
önmagamból töltekezve
előre lépve a változás felé
melyben már nem vagy ott
jelenben hagyott multad ölelem
magamra húzom a köpenyem
beburkolózom önmagam elől
erőt merítek a holnapból talán
s előre lépek az idő vonalán.
(megjelent Pálfalvi Dorottya: SZÍV SEB ÉSZ című verses kötetében)
emtévé
