Hogy hangulatok? Igen. Picit talán teátrális módon, de ragaszkodok ehhez a kifejezéshez. Szeretem ezt a szót és dédelgetem is, a saját életemben. Hangulatok irányítanak hitem szerint, engem és minket, a pillanatokban, a döntéseinkben és életünk oly sok, ingatag, vagy szilárd talaján. Hangulatok, amiket érzetek, és mély, vagy sekélyebb érzések táplálnak. Ezzel kezdtem, és ezzel is […]
Read more
Kemény és kényelmetlen a szék alattam. Hosszú percek óta üldögélek rajta. Minden olyan pontot megérint a testemen, ami csak fájdalommal tölthet el. Egy kis idő után fény villan a tudatom felületén, ahogy villám hasít, az éjszaka sötétjébe. Nem is a testem fáj, hanem az, amit általa, és a lelkem emlékei által kel életre, újra, meg […]
Read more
A csészében megmaradt tejeskávé, kezdett kihűlni előttem az asztalon, de a hidegen habzó sör csábításának, nem tudok ellenállni. Hosszú ideje üldögéltem már, az apró kávézóterasz, árnyékos sarkában, a városka csendben eltűnő délutánját figyelve. A fények úgy úsztak keresztül előttem, akár a fellegek, új és még újabb árnyakat vetítve a teret körbe ölelő házakra. A kőtemplom […]
Read more
A pincér, elégedetten távozott a rendelésemmel a távolba vesző pult felé. Én is elégedett voltam és már előre a számban éreztem a híresen ízes portugál kávé, és a citrommal vegyített, gyöngyöző sör, kesernyésen savanykásan fanyar, ízkombinációit. A terasz – ahol ültem – hosszan nyújtótt, egészen Portó, turistáktól hemzsegő központjába. Úgy választottam ki a helyemet, hogy […]
Read more
Tétován álldogáltam a hármas elágazás előtt. Olyan riadtan járt a szemem, a három utat vizsgálva, mintha az életem múlna rajta. Majd – az előző percek megerőltető hegymászása után -, inkább a lihegéssel törődtem, elodázva ezzel a rám váró döntést. Pedig tudtam, túl sokáig már nem húzhatom az időt, mert ha nem határozom el magamat gyorsan […]
Read more
A göröngyök, dübörögve gurultak alá, ahogy zihálva másztam felfelé a meredek domboldalon. Hiába álltam meg erőtlenül botomra dőlve, a magányos, Andalúz tölgy árnyékában, veszettül tűzött a késő déli Nap. Nem találtam enyhet sehol. A forró sugarak, áthatoltak a gyér lobkoronán és kíméletlenül ostromoltak. Már vagy négy napja, hogy elindultam Sevilla óvárosából, de még mindig nem […]
Read more
Az öreg, magányosan üldögélt, a terasz félreeső sarkában. A félig telt pohárban megállt az idő. Arca, régi kopott térkép, tele árkokkal, utakkal, amin áthalad a tétova idő. Mutatta élete szigorú mintáit. Közönyösen nézte a sivár teret. Talán ez nem is közöny… – gondoltam, az élettel megbékélt ember tud így nézni. Ahogy ott ült, részévé vált […]
Read more
A falu, utolsó magányos fényeit elhagyva, körbe ölelt a sötét, A hideg szél, tolvajként lopta be magát a pulóverembe, hogy minden porcikám beleremegjen érintésébe. Felverte az út porát is előttem, ahogy a távoli hegyek felől lecsapott az Andalúz fennsíkra. Fejlámpám homályos fénycsíkjában tapogatóztam előre. Milyen furcsa, csak az utat látom, semmi mást. Tényleg ez lenne […]
Read more
Olyan fáradt és törődött volt köröttem a hajnal, akár önnön magam. Kart, karba öltve álldogáltunk kettecskén, én és a búbánat. Szomorkás álmossággal, csendben, a nagy szemekben csöpörgő esőben. A szél dühödten kapott bele az esőkabátom bő szárába, hogy letépve rólam, magával rángassa. Mivel nem bírt vele, régi, hű társamat a hajnalt kapta fel, hogy messzire, […]
Read more
Szeretem a mozit. Mindig is szerettem. Na nem, a mostani, elfajult, együnk-igyunk, csörgős-zörgős, plázás hangoskodást. Nem. Én az igazi, hagyományos értelemben vett mozit szerettem, ahol az emberek még összenevettek a közös poénokon, vagy együtt izgultak, félve a látottakon és ahol a filmek nem a látványelemekre lettek kiélezve csak, hanem a tartalom és a mondanivaló volt […]
Read more