A minap elhatároztam, lecserélem régi és öléggé rozoga telefonom
Már csak a Szentlélek tartott össze, no meg egy jóképességű befőttesgumi. Kaptam magam, s a világhálón meg is rendeltem egy hozzáértő ismerősöm ajánlása alapján a bizonyos okostelefont. Gondoltam, az ötvenedik születésnapomhoz közeledve, haladjak már a korral…
Vagy kórral?
Az első sokk hatás akkor ért, amikor lelkes rendelgetés véglegesítésem után elém villant az ára.
Három napig nem tértem magamhoz
Bolyongtam csak, mint a népmesehősök. Majd eljött az átvétel reményekkel s örömökkel teli napja.
Bementem a kijelölt üzletbe, ahol egy kedves, készséges fiatalemberhez kerültem. Előadtam jövetelem okát, jöttem a megrendelt okosságomért.
A fiatalember térült-fordult és ott termett egy helyes kis dobozzal, amiben lapult az én kütyüm. Kérdezte, volt-e már okostelefonom?
Eddig én voltam az okos, most váltok
Megnyugtatott, ne aggódjak, ezután is okos leszek! Remek – gondoltam – ebből már baj nem lesz.
Aztán kezdetét vette a mókafolyam.
Emberünk nekilátott, hogy elő-, össze-, és vissza készítse, munkára fogja a helyes kis készüléket. Mindent beállított rajta, ami fontos és alap, a nyelvet is magyarra, nehogy véletlenül kínait válasszak, mert akkor futhattam vón valamelyik közeli kínai étterembe helyrehozatni.
Aztán következett az új sim-kártya beállítása a telefonszámomra
Még az elején megmondtam a számot, amire a telefont is rendeltem, így aztán vártam, míg a kártyát béhelyezi a készülékbe.
Az annyira nem érdekelt, hogy elvesznek a telefonszámaim, majd összevadászom őket. És lássatok csudát, működésbe lépett a masina. Szép is vót, meg okos is.
A fiatalember elismételte a telefonszámot
Erre megnyúlt az arcom. az állam is majdnem elejtettem. A lányom telefonszámára állította be a sim-kártyát. A nevemen ugyanis három előfizetés volt, amolyan családi akciós izé-bizé lehetőség folytán.
Magasságos Cacib! – mondom – most mi lesz? A lányom összes elérhetősége oda!
Kérdeztem, nem lehet-é visszacsinálni ezt az okos folyamatot?
– … háát … ezerből egyszer sikerül – kaptam a megnyugtató választ.
Lesz, ami lesz, gondoltam, a kardhal előbb, a reményhal meg utoljára, hátha én leszek az az egy!
De sajnos nem így lett
Sűrű elnézések közepette a fiatalember nekilátott újabb sim-kártya rámszabásához.
Már nem tudtam sírjak, vagy nevessek, hiszen a lányom felhívni sem tudtam, a nála lévő telefon a félresimkártyázás miatt K.O.
És ő sem tud elérni senkit…
Csodás ez a nagyon technikás világ!
Körbetelefonálgattam a családot a régi butafonomon – amit akkor még tudtam használni -, küldjék az adott üzletbe a lányom telefonostul mindenestül, kap egy vadi új simkártyát és remélem, elsimul a galiba. De a frász kerülgetett, hogy elveszett az összes telefonszáma, ami a munkája miatt roppant fontos!
További csűr-csavar és kavarodás után kiderült, a lányomnak minden száma a telefonjába van mentve és amúgy is szolgáltatót akar váltani, nem is kell az új sim-kártya.
Így aztán megmenekült az idegrendszerem is.
Lett rám kalibrált okostelefonom is, és elégedetten hagytam el az üzletet
De megfogadtam, a következő ötven évre elég a kalandból, nem tervezek több telefoncserét, okosodjon bárhova is a világ és a technika.
Azt mondom: éljen a telepátia!
emtévé
