ÉS MEGINT ESETT…
…és megint esett,
S csak jöttek, gyűltek a komor fellegek,
És ahogy szórták magukból az Égi tiszta áldást,
A hűs eső apró vízcseppjei, úgy jártak át,
A testemen, de legfőbb a feltépett lelkemen,
Mosva, söpörve, mindent tisztítva át,
Ahogy fázós, ázott lélekkel utamat járom,
Bár olykor ijesztő, de már sehogy se bánom,
Mert érzem állnom kell az Égi áldást,
Mi úgy jár most át, akár szélvész a határt,
De hiszem még és szívből remélem,
Esőre napfény jön és jó idő az Égre,
És lábam alatt, az út is tisztábban halad majd,
Nem hogy én, kinek van otthona a Napban,
Hol, könny és eső felszárad bennem,
Lesz még nékem új és sokkal szebb napom…
2016. Október 18.
kép és szöveg Régeni János
emtévé
